Vagy alkotmányos, jogállami helyzet van, vagy forradalmi

„JOGÁLLAMISÁG A KUIPER-ÖVBEN

Biztosan hallottak már a Kuiper-övről. A Kuiper-öv a Naprendszer külső részén található határterület, számtalan “futottak még” jeges kis égitesttel, üstökösmaggal meg más kőtörmelékkel. Na pontosan ilyen eszközzel akarja kirúgni a köztársasági elnököt a Tisza új, 17. Alaptörvény-módosítása: az Alaptörvény futottak még, »záró és vegyes rendelkezések« részébe biggyesztene pár sort, ami megszűntetné a konkrét, regnáló köztársasági elnök megbízatását. Nem túl elegáns, de ennél nagyobb baj a tartalma. Sokkal nagyobb. A Kuiper-öv ugyanis félelmetes, veszélyes, sötét helye a Naprendszernek. Engedjék meg, hogy megvilágítsam.

 1. JOGÁLLAM MINT GRAVITÁCIÓ

Kezdjük az elején. Jellemző kép, ahogy éveken át rohangáltak a Telex és a 444 firkászai Varga Judit meg mások után, hogy mondják már meg, mi az a jogállam. Most nem futkosnak. Pedig pontosan meg tudjuk mondani, negatív definícióval: na ez nem jogállami, amit az alkotmánymódosítás céloz ott, a Naprendszer Kuiper-övében. Az ugyanis egyszerűen fogalmilag nem jogállami, ha nem az alkotmányos eljárás szerint fosztanak meg közjogi méltóságokat, egyenesen egy köztársasági elnököt a tisztségétől. Márpedig ott az Alaptörvényben a megfosztási eljárás: abban az Alaptörvényben, amire Magyar Péter felesküdött. Úgy és csak úgy lehet a köztársasági elnököt jogállamban eltávolítani; ha nem, akkor onnantól nincs jogállam. Ez nem arról szól, hogy szeretem Sulyok Tamást vagy sem, illetve hogy minek tartom. Ha az Alaptörvény által rögzített jogi felelősségmegállapításra nem kerül sor, úgy az elmozdítás csak politikai okokból történhet, amely alkotmányjogi szempontból súlyos helyzet.

Itt nincs semmi politikai dafkénak helye. Ugye azt halljuk most a köztársasági elnökkel, a Kúria elnökével, a legfőbb ügyésszel szemben, hogy méltatlanok meg érdemtelenek a tisztségükre. Ez nem “tetszik / nem tetszik”; “szeretem / nem szeretem” kérdése, a méltatlanság meg az érdemtelenség nem politikai preferencia meg pártállás függvénye. Egyúttal azonban nem is jogi megszűnési ok. Jogilag ertékelhetővé akkor válhatnak, ha a jogi szabályozás tisztázza, hogy ki, milyen eljárás keretében, mely szempontok alapján minősítheti a tisztségviselőt méltatlanná vagy érdemtelenné. Csak akkor van összhangban a jogállamiság elvével. A jogállamiság elvével, ami, ha a jogrendszer olyan, mint a Naprendszer, akkor maga a gravitáció, ami a hatalom centruma, a Nap körül a jogrendszer egészét összetartja. A bolygókat pedig pályán.

A jogállamiság elve azt jelenti, hogy a hatalom minden gyakorlása a jognak van alávetve. Ez az az elv, amelyhez az államhatalom valamennyi megnyilvánulását mérni kell, kivétel nélkül. A jogállamiságnak igenis vannak objektív ismérvei, értéktartalmú alapelemei: ilyen a hatalommegosztás, a jogbiztonság, a visszaható jogalkotás tilalma, a tisztességes eljáráshoz való jog. Ezek nagyon konkrét, tiszta tartalmak.

Ha nagyon szigorú vagyok, akkor a jogállamiság elvéből az alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége is következik, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják (8/1992. (I. 30.) AB határozat), melyet itt egyetlen valaki sért meg folyamatosan a többiekkel szemben: Magyarország április 12-én felhatalmazást kapott miniszterelnöke.

 2. JÁTÉK A TŰZZEL

Ha jogállamiságról meg alkotmányos legalitásról van szó, akkor nincs helye semmiféle társadalmi támogatottságról hadoválni. Egy alkotmányos-demokratikus jogállamon belül az országos választásokon adott felhatalmazás nem forradalmi. Nem mintha akár pro, akár kontra számítana, de mellesleg megjegyzem, a választópolgárok számához (~8,11 millió) mérve a választópolgárok 41,75%-a szavazott a Tiszára. Vagyis a „népre” hivatkozni, miközben a választópolgárok kétötödéről beszélünk, amúgy is jakobinus hév.

Feltehetünk persze egy olyan “forradalmi”, vagy inkább bornírt kérdést, hogy egyáltalán az Alaptörvény által kialakított jogrendben élünk-e. Ha igen, akkor az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés szerint Alaptörvényben foglaltak mindenkire kötelezőek. Az Országgyűlésre is, a Tiszára is, a miniszterelnökre is. Ha nem, ha ezt tagadjuk, ha itt maffiaállam volt (Magyar Péter kifejezése), autokrácia (42 “jogtudós” levele) meg Orbán-fasizmus, vagyis ha szerintünk nem az Alaptörvény alatt élünk, az nem kötelező valakire/valamire, akkor: senkire. Még ma indulhatnak hát a szabadcsapatok. Gondoljuk jól ezt át.

Vagy alkotmányos, jogállami helyzet van, vagy forradalmi. Vagy a gravitáció uralkodik a Naprendszerben, vagy minden égitest megy amerre lát, az erősebb keresztülgázol a gyengébbeken, a kicsik becsapódnak a nagyokba. Ez vagy-vagy; nem tudok szemezgetni a két állapot közül.

Ráadásul ha az Alaptörvény érvényességét és legitimitását megtagadjuk, akkor az a 2012 óta fennálló egész alkotmányos berendezkedés tekintetében történik, tehát a most tavasszal kiírt és megnyert választásra is. Ezt is ízlelgessük. 

Ez múlt is és jövő is. Múlt, mert felégeti az elmúlt évtizedek jogbiztonságát és alkotmányos rendjét, ahol mondjuk ad absurdum, az alkotmány érvénytelensége okán egyetlen a boltokban köttetett adásvételi szerződés sem érvényes, csak amit fegyverrel meg tudok védeni vagy ki tudok kényszeríteni.

Az új kormány helyében azért sem játszanék a tűzzel, mert a hatalommegosztás elvével sem egyeztethető össze, hogy a végrehajtó hatalom feje más alkotmányos szervek tisztségviselőit politikai megfontolások alapján elkergesse. Épp ezért mindez a “forradalmi ötlet” rögtön jövő idő is, mert ezzel egyidejűleg teremt olyan precedenst, hogy innentől bármilyen politikai akarat átnyúlhat bármilyen közjogi méltósághoz. Rögtön a következő is, 2030-ban. Ellen-tisztítótűz; egy Mariusra egy Sulla. 

Na de vissza a Kuiper-övbe. 

 3. ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS A KUIPER-ÖVBEN

Még egy alkotmánymódosítás, ideértve egy új alkotmány elfogadását sem jelentheti a fennálló Alaptörvénybe foglalt, a demokratikus alkotmányfejlődés által kikristályosított elvekkel és értékekkel ellentétes alkotmányozást. Így az elmúlt 36 év alkotmányfejlődési vívmányait sem lehet kidobni, amire egyébként ugyanezek április 12 előtt maguk is előszeretettel hivatkoztak a fennálló kormánnyal szemben. Ilyen az 1/1992. (III. 5.) AB határozat, amely kimondja, hogy „jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani”. 

Nem is csak a magyar Alkotmánybíróság konkrét döntései tartoznak ide, kezdve az Antall-kormány idejétől. Ahogy a 45/2012. (XII. 29.) AB határozat kimondja, az alkotmányos legalitás tartalmi követelményei közé tartoznak a demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, egyben nemzetközi egyezményekbe foglalt, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek is. Márpedig például a jogállamiság elvét a nemzetközi jog és az Európai Unió joga is védi.

Bármiféle jogállamisággal összeegyeztethetetlen a 17. alkotmánymódosításnak az az Alaptörvény “futottak még”, Kuiper-rendelkezéseibe biggyesztett, normatív szabályozási tárgykörben egyedi, konkrét személyekre szabott döntése, a tisztség alóli felmentés. A jogszabály nem lehet egyedi, személyre szabott eszköz, fogalmi ismérve az általános hatály.

Az említett közjogi tisztségviselők eltávolítására irányuló új jogi szabályok – akár az Alaptörvény módosításával történő – megalkotása továbbá a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközne, ami a jogbiztonság, és ezen keresztül megint csak a jogállamiság elvét kérdőjelezné meg.

Márpedig ha az Alaptörvényt úgy módosítják, hogy megszüntetik e tisztségviselők megbízatását, akkor utólag módosítanak a megbízatási időn, ami visszaható hatályú jogalkotásnak minősül. Ezt mindegy, hol csinálják: a Szaturnuszon vagy a Kuiper-övben; visszaható lesz a hatály abban az esetben is, ha ezt konkrétan alkotmánymódosítás során követik el.

Meg egyáltalán: az, hogy nem az alkotmányos eszközt, a megfosztási eljárást követem. Ez nem 16 éves, hanem egyenesen a rendszerváltástól datálható a mostani rendszer. A megválasztás meg felmentés szabályait, így a megfosztási eljárást sem 2010-ben találták ki, hanem a korábbit vették át.

A 7/2004. (III. 24.) AB határozat abban a tekintetben külön is világosan fogalmaz, hogy az Alaptörvényben nevesített tisztségviselők „ciklusokon átívelő megbízatási időtartama a demokratikus jogállam működésének olyan biztosítéka, amely az ügyek vitelének folyamatosságához fűződő érdeken túlmutat.” Ezek bizony a köztársasági elnök, az alkotmánybírák, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, vagyis akiket épp eltávolítani igyekeznek.

 4. MEGISMÉTELT ŐSROBBANÁS?

Mindez a merész “forradalmi” ambíció aztán a többi remek ötlettel válik egy robbanóeleggyé, egy explozív látomássá. Ott van mindjárt a Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal: senkinek nincs baja az elvvel, hogy ha elvettek a közvagyonból, azt igenis érjék utol. Nekem ez tetszik. Ám akkor lenne mindez vállalható, ha mint Hack Péter is javasolja, a Hivatal döntéseivel szemben vétójoga lenne mondjuk az OBH-nak, ügyészségnek, ügyvédi kamarának. Ellenkező esetben ez egy politikai bunkósbot, nincs jogi kontrollja, csak a Tisza politikai akaratának van alávetve. 

Ha ugyanis a tiszások a Fidesz politikai bunkósbotjának tartották a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, nos akkor kimondhatjuk, hogy a Fidesz egész szemérmes volt, hiszen ez a mára megszűnt Hivatal semmilyen hatósági hatáskörrel nem rendelkezett. Ehhez képest a tiszás Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal majd razziát rendel el, rárúgja az ajtót az üldözöttre, a bírósággal letartóztat, lehallgattat (a gyakorlatban ezeket a bíróság megkeresésre automatikusan rendeli el). Rendőri kísérettel jár, liktorok viszik előtte a fasces-t. 

A tiszás Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal nemhogy hatóság, de egyenesen szuperhatóság lesz, ami utasítja a rendőrséget, ügyészséget. Sőt, felül is írja ezeket, holott az ügyészség, az Európai Ügyészség, a KEHI, az ÁSZ, az Integritás Hatóság mind ugyanazt hivatott vizsgálni, amit az új szuperhatóság.

Ott van aztán a parlamenti képviselők maximális ciklusainak a száma, a maximum három ciklus, vagyis 12 évben korlátozott képviselőség. Az volt a mondás a választásra jogosultak 41,75%-ától, hogy mi Európához akarunk tartozni, nem a cári Oroszországhoz, ezzel mozgósítottak egymillió 18-25 éves Netflix-kisgyereket a választásokra. Na most szólok, hogy Európában sehol sincs olyan, hogy a nyertes parlamenti többség korlátozza a választókat, hogy kit válasszanak meg. 

A korlátozás nem csak absztrakt és jogelvi, hanem konkrét és érdemi. Ez alapján nem lehetne amúgy miniszterelnök Bethlen István, Tisza Kálmán, de még Wekerle Sándor sem, pedig azt hiszem mindhármuknak örülnénk. Vagy képzeljük el, hogy nem játszhatott volna már pár világbajnokság óta Ronaldo vagy Messi. A legrátermettebbet zárom ki. Anti-meritokrácia.

Legalább ilyen baljós, hogy ha a képviselők ideje eleve korlátozott egy pozícióban, az a rendszert a rövid távú haszonszerzés, a nagyobb korrupció és különösen a globális nagyvállalatok/ipari lobbik térnyerése felé tolja el, mint az oláhoknál. Pont ez lenne a cél? Nem hinném. 

A cél sokkal triviálisabb. Az új három ciklusos szabály célzottan a jelenlegi politikai elit, a fideszes és mihazánkos veteránok „kinyírására” irányul, miközben a frissen alakult Tisza Párt képviselőit egyáltalán nem érinti, akiknek most indul a számláló. Nekik egyszerűen nincsenek veterán, tapasztalt parlamenti képviselőik. Nincsenek saját gravitációval rendelkező égitestjeik. Törmelékük van a Kuiper-övben.

A köztársasági elnök jogállamiság-ellenes kirúgása, politikai szuperhatóság meg az ellenségem politikai veteránjainak kiszorítása mandátum-korlátozással: ebből így könnyen lehet robbanás. Megismételt ősrobbanás, annak minden következményével. Az pedig mindenkit meg fog pörkölni a szelével.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt