„El kellett menekülnünk a saját szülőföldünkről” – Solton találtak új otthora Pisanóék

Migráció – Nicholas Pisano 22 éves, Bolognában született. Édesanyja magyar, Dunaújvárosból származik, édesapja pedig szardíniai, aki az olasz haditengerészetnél szolgált, majd idővel a gasztronómia és a vendéglátás felé fordult. A család Bolognában egy időben két pizzázót is üzemeltetett. Nico nyolcéves koráig Bologna belvárosában élt a család, majd ezt követően az egyik környező kisfaluba, Sant’Agata Bolognesébe költöztek, amely sokak számára a Lamborghini szülővárosaként lehet ismerős.

„2012-től 2018-ig tehát itt éltünk, ezután költöztünk haza, nyáron Magyarországra. 

Ezután felidézte, milyen okok vezették családját ehhez a döntéshez.

„Olaszországban már a 2000-es évek elején elindult egy negatív spirál, főleg azután, hogy 2002-ben bevezették az eurót. Ez megreccsentette a gazdaságot, édesapámék pedig alig fél éven belül kénytelenek voltak bezárni mindkét éttermüket, amelyeket pakisztániak vettek meg. Bár ez meglepőnek tűnhet, ők már az ezredforduló idején megvetették a lábukat Olaszországban” – idézte fel.

Pisano azzal folytatta, hogy bár sokan az arab tavasztól, illetve a 2015-ös migrációs válságtól számítják a migrációs nyomás kezdetét, szerinte annak már több mint egy évtizeddel korábban is volt egy kevésbé látványos szakasza, amely 2015-ben érte el a csúcspontját.

„A migráció mértéke attól is függ Olaszországban, hogy egy város milyen berendezkedésű. Bologna mindig is az ország egyik liberálisabb városának számított, ezért is leltek benne hamar otthonra az idegenek, akik bár magukat háborús menekültnek állították be, a legújabb Nike cipőket viselve és a legújabb iPhone-okkal érkeztek. Ennek pedig sejthetjük a következményeit. 

– magyarázta a megrázó esetet.

Kis híján egy kereszt miatt történt tragédia

Majd azzal folytatta, hogy még gyerekként ő maga is megtapasztalta, milyen az, amikor egy migráns hátterű személy kést ránt valakire.

„11–12 éves lehettem, még Bolognában éltünk. Vége volt az iskolának, épp sétáltam haza az alig pár száz méterre lévő otthonunkba, amikor összetalálkoztam egy migránssal, aki kiszúrta a keresztes medált a nyakamban. Ezután minden a másodperc töredéke alatt játszódott le: egyszer csak előkapott egy 10–15 centiméteres pengéjű kést, és a mellkasom felé kezdett szurkálni”. 

Mint fogalmazott, 

Szerencsére azért nem lett tragédia a dologból, mert sok járókelő volt az utcán, akik közbeléptek, és megmentettek a támadómtól” – emlékezett vissza a megrázó történetre.

Nico hozzáfűzte, hogy bár a társai hasonlót nem tapasztaltak meg, már akkoriban is arra figyelmeztették a fiatal nőket, különösen azokat, akik lengébben öltözködtek, hogy testi épségük érdekében jobb, ha csoportosan közlekednek.

 Ha pedig netán egyedül maradnak, akkor igyekeznek úgy járni-kelni, hogy baj esetén be tudjanak lépni 

• egy üzletbe
• vagy vendéglátóhelyre,
•  illetve gyorsan segítséget tudjanak hívni, ha erőszakos bevándorlóval kerülnek szembe”

 – sorolta olaszországi tapasztalatait.

Mindezek ellenére a gyerekek a mai napig arra vannak kényszerítve az iskolákban – ahol az osztályok többsége vegyes összetételű –, hogy meghallgassák muszlim társaik imáit – hozott egy másik, állítása szerint Olaszországban már gyakori jelenségre példát.

Pisano ennyi „nosztalgia” után kijelentette, hogy immár nyolc éve, a költözés óta nem járt Bolognában.

Sz@r érzés volt ezzel szembesülni, de akkor, 14 évesen megfogadtam, hogy soha többé nem engedem meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Ahogy hallom és olvasom az olasz híreket, nem tartom kizártnak, hogy ha 2018 nyarán nem így döntünk, akkor most nem ülnék itt, mert úgy jártam volna, mint Nagy-Britanniában Henry Nowak” – szögezte le.

A migráció előtti ajtónyitás egy negatív spirálba húz

Nico arra a kérdésre, hogy mire számít június 12-e után, azt felelte: annak ellenére, hogy nem ismerjük pontosan, Magyarország milyen feltételekkel írta alá a migránspaktumot, meglehetősen borúlátó az ország jövőjét illetően.

„Azon túl, amit a családommal megéltünk Bolognában, van tudásunk arról is, hogy Szicília szigetén mi történik szinte nap mint nap. Mivel Olaszország ezen része közelebb van Afrikához, mint bármely más európai területhez, a helyiek – nem ritkán a strandolók is – szemtanúi annak, ahogy hatalmas gumicsónakok kötnek ki a tengerparton, amelyekből százasával szállnak ki jellemzően fekete bőrű férfiak.”

Arra a kérdésre, hogy mivé válhat Magyarország, ha a paktum megvalósul, úgy válaszolt: 

Ha elkezdünk lefelé haladni ezen a spirálon, soha többé nem fogunk teljesen visszatérni oda, ahol korábban voltunk, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök is mondta”.

„Hiába váltaná a Tiszát egy radikálisabb kormány, az ország már nem lenne ugyanaz, ha ezek az emberek megjelennének. Ez tehát egy új korszak kezdete. Nem lenne szabad ezeket a vadembereket beengedni a hazánkba. Jó kérdés, hogy ezután mit tudunk tenni mindez ellen. Mindenesetre árgus szemekkel figyelem, mi történik, mert úgy vélem, hogy 

– hangoztatta.

A nyitókép illusztráció. Fotó: Sameer Al-DOUMY / AFP