Már csak hetek vannak hátra: kezdődhet a közmédia átalakítása
Tarr Zoltán szerint gyorsan átfut majd a törvényjavaslat átfut az Országgyűlésen.

Bayer Judit szerint a javaslatok pozitív változásokat hozhatnak, de a leglényegesebb kérdéseket nem lenne szabad társadalmi, szakmai egyeztetés nélkül eldönteni.

Bayer Judit médiajogász, egyetemi oktató a Media1 számára készített részletes cikkéből kiderül, hogy a múlt héten pénteken a Tisza Párt három országgyűlési képviselője Hantosi István, Melléthei-Barna Márton és Kulcsár Krisztián által benyújtott indítvány – ami jelentősen módosítaná a médiatörvényt és a közmédia működését – több elemében is rejtett aknát hordoz, és javításra szorulna.
A szakember írása (más iparági szakértők véleményét is beépítve) konstruktív módon bemutatja, melyek a legaggályosabb területek, és ezek milyen problémákat okozhatnak, ha az Országgyűlés ebben a formában fogadja el őket.
Bayer rámutatott többek között, hogy bár átfogó törvénymódosítást terveznek később, széleskörű konzultációval, a megválasztott testületeket akkor már aligha fogják újraalkotni. Ezért egyes elemek feltehetően maradandóak, így azokról mindenképpen szükséges lett volna társadalmi és szakmai egyeztetést, érdemi konzultációt folytatni, többek között a médiaszakmai szervezetek bevonásával. Ugyanakkor a parlament honlapja szerint a zárószavazást június 22-23. között, azaz már jövő hétfőn vagy kedden megtartják a törvényről, így szinte semmi esély nincs a vitának, társadalmi egyeztetésnek.
Ezt is ajánljuk a témában
Tarr Zoltán szerint gyorsan átfut majd a törvényjavaslat átfut az Országgyűlésen.

A médiajogász szerint a legfontosabb változás, hogy a javaslat eltörli az eddigi MTVA-t, a Közszolgálati Közalapítványt, és alapjaiban alakítaná át a Médiatanács működését is. A közmédia vezető tisztségviselőinek megbízatását visszavonja és a közmédia átmeneti időre szóló vezetőinek a kinevezésére az audiovizuális politikáért felelős minisztert bízza meg – aki már meg is bízott egy kormánymegbízottat, Grósz Juditot az átmeneti irányítással.
Mint fogalmazott, az irányító testületek kiválasztásában alapvetően pozitív változások láthatók, hiszen a szakma mindkét testületben bevonódik bizonyos mértékig. Csakhogy két lényeges problémától is szenved. Az egyik, hogy a testület kétharmada továbbra is politikai jelölt. „Miért ne lehetne a közmédia felügyeletében, irányításában túlnyomórészt társadalmi és szakmai képviselet?” – tette fel a kérdést.
A másik jelentős probléma, hogy a szakmai jelöléseket tevő szervezetek köre nincsen kellőképpen tisztázva. A szakértő szerint továbbá hiányoznak olyan garanciális feltételek is, amelyek kizárnák, hogy politikai érdekeket képviselő álszervezetek „trollkodják meg” a jelölési eljárást: ilyen lehetne például a legalább 10 éves működési múlt, a tényleges és jelentős szakmai tevékenység igazolása, a finanszírozás tisztasága és függetlensége, valamint a pártpolitikai kötődésre utaló jelek hiánya. Ezeket a feltételeket pótolni kellene Bayer Judit szerint.
Ráadásul
a testület tagjaival szemben semmilyen szakmai, képzettségi követelmény nincsen.
A skandináv országokban jellemzően akadémiai szakembereket, médiaszakembereket, médiavezetőket választhatnak a közmédia igazgatótanácsának tagjává. A német alkotmánybíróság 2014-es döntése szerint a politikai képviselet a közmédiában nem lehet nagyobb, mint egyharmad – hozta a külföldi példákat.
A médiajogász arra is kitért, hogy a Médiatanács összetétele és hatásköre csaknem ugyanennyire fontos a médiaszíntér szempontjából. „Nagyszerű, hogy az Elnök nyílt pályázat útján talált szakértő személy legyen. Csakhogy amikor szavazásra kerül a sor, a négy politikai delegálttal szemben a szavazata csak egyet fog érni. Itt is az lenne a legjobb, ha a pártdelegáltak kevesebben lennének, és jóval több szakmai tag lenne, például többségben lennének a szakmai tagok, vagy vétójoguk lenne”.
„Hiszen hiába választják kétharmaddal a tagokat, tapasztaltuk, hogy ez semmire sem biztosíték. Nemcsak az a szempont, hogy egy éven belül visszaélnek-e ezzel, hanem hogy 8-15 év múlva elképzelhető-e a visszaélés, vagy garanciákkal ki van zárva” – vélekedett.
Bayer Judit hangsúlyozta azt is, Magyarországon kimondottan szükséges lenne egy sajtóalap működése, mert a magyar piac nem képes minden igényt kielégítően finanszírozni egy sokszínű magas színvonalú médiaszínteret, hiszen alacsony a fizetőképes kereslet, kicsi-közepes a lakosságszám, és a nyelv izolálja a piacot a régiótól. Csakhogy, a sajtóalapnak 100 százalékig szakmai szervezetnek kellene lennie.
Ugyanakkor a médiatörvényt módosító javaslat szerint a sajtóalap igazgatója felett a Médiatanács elnöke ugyanúgy teljhatalmat gyakorol, mint a jelenlegi Médiatanács elnöke az MTVA igazgatója felett – hívta fel a figyelmet.
A szakjogász kiemelte,
nem az a kérdés, hogy van-e a jogszabálynak ideális olvasata, hanem hogy van-e visszaélést engedő olvasata, és ennek bizony van”.
Ezért jelen formájában a sajtóalap túlzottan ki van szolgáltatva a Médiatanácsnak – fűzte hozzá.
Bayer Judit megfogalmazása szerint egyfelől „remek”, hogy a médiatörvény módosítása után a költségvetési tervet három évre kellene kialakítani, de a feladatarányos finanszírozás nem olvasható ki egyértelműen a javaslatból. Habár a költségvetés tervezésének a módja szabályozva van, de az nincs egyértelműen benne, hogy mennyire részletesen meghatározott feladatokhoz kell a költségvetési számokat hozzárendelni (108. §) – írta cikkében.
„Annál is zavarba ejtőbb ez, mert egy másik ponton az állami hozzájárulást a tévékészülékek száma alapján állapítaná meg (212. §), ami nem azt mutatja, hogy ez egy gondosan kikalkulált, három évre szóló, feladatarányos összeg lesz” – mutatott rá.
Terjedelmes írásának összegzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a javaslat alapvetően pozitív változásokat eredményezhet, és világosan látszik rajta a függetlenség javítására irányuló törekvés. Többek között kategorikusan előírja, hogy a Médiatanács minden új médiapiaci összefonódást megvizsgál – ez azt is kizárja, hogy akár a kormány, akár a Versenyhatóság vonja el a Médiatanács erre irányuló hatáskörét, ahogyan az például a KESMA létrehozásakor történt. Azonban a sietség is nyilvánvalóan tükröződik rajta, és a leglényegesebb kérdéseket nem lenne szabad társadalmi, szakmai egyeztetés nélkül eldönteni.
„Fontos garanciák hiányoznak még, különösen a közmédia társadalmi felügyeletére vonatkozóan, amely téren egyébként más megoldásokat is meg lehetne fontolni, mint a politikai-civil kvóta, ráadásul a politika túlsúlyával” – zárta gondolatait a médiajogász.
Nyitókép: Facebook