A tibiatyás Tóth Máté nagyarcú üresfejűségéről

„Itt van Tibi atya, azaz Tóth Máté, aki most »sajnálja« a jobboldali média újságíróit, bár szerinte nem vagyunk annak nevezhetőnek. Mondjuk én pl 2007 óta újságíróként dolgozom, de függetlenül attól, hogy a médiamunkások közül ki kit hajlandó vagy nem hajlandó újságírónak nevezni, Tóth Máté az orvosi végzettségével és a vállalkozásaival biztosan hogy nem újságíró, és a politikához sem ért. Ellenben nagyon nagy az arca, ez akkor is kiderült, amikor az atv.hu-ban a Csatt2-ben vitáztunk, majd kifelé úgymond tanácsokkal látott el minket. Szóval a lenéző hozzáállásához nem társul sem tudás, sem tapasztalat, mert a Tibi atya oldalon posztolgatni idétlenségeket és vicces kommentárokat, akár mérges antiorbán akármiket nem újságírás és nem politikai elemzés. Amit Tóth Máté csinál, az trollkodás. És azzal takaródzik, hogy neki sikeres vállalkozása van. Örülök. Majd ha utánajárt ügyeknek, készített mélyinterjúkat akár politikusokkal, akár fontos gondolkodókkal, kiment terepre riportot írni, akkor majd pariban leszünk, addig nem (ezeket a műfajokat kollégáim és én is mind űzzük). Az újságírás nem csak politikakommentálás, sőt elsősorban nem az, bár látom, hogy egyre inkább errefelé megy. (Speciel van egy publicisztika-kötetem, a Káoszból kozmosz, de mellette van egy kötetem néptáncos interjúkkal – Józan részegség – , meg egy üdözött keresztényekről szóló közel-keleti riportkötetem is, az Arcok és történetek.) Egyébként meg a Mandiner működik, elég ránézni az oldalra, és nem Magyar Péter szerkeszti. S mint korábban is írtam: 2007-8 körül jobboldali hobbibloggerekként kezdtük (Reakció, Konzervatórium, Jobbklikk), munka mellett (én akkor az mno.hunál, aztán az InfoRádiónál dolgoztam, majd a Magyar Kurírnál). Azt meg leszarom, hogy egy Tóth Máté nevű trolloldal-üzemeltető, egyben »sikeres vállalkozó« kit sajnál épp és kit nem. (Ha jól értem, ő a sikeres vállalkozásban méri az életet. Legitim. Hajrá. Én nem abban mérem. Úgyhogy más a mércénk.)”

Nyitókép: Facebook/Tóth Máté