Ha kevésbé gőgösek, ma nincsen a Tizenhatodik Alaptörvény-módosítás, a „lex Orbán”

„A világ parlamentáris köztársaságaiban nem a miniszterelnök hivatali idejét limitálják, hanem csak – az uralkodó helyébe lépett – köztársasági elnökét. Ez így van a briteknél, a németeknél, az osztrákoknál, így maradhatott hivatalban Thatcher, Blair, Kohl, Adenauer, Merkel, Kreisky és Vranitzky. Ráadásul a Magyarországot jogállamiságból előszeretettel kioktató Finnországban még az elnök hivatali idejét sem mindig limitálták: Urho Kaleva Kekkonen négy cikluson át lehetett a finnek elnöke. Egy jogállamban ugyanis a miniszterelnöki hivatal időtartamát a vele szemben kínált alternatíva, a választói akarat korlátozza és nem adminisztratív eszközök.

Annak idején, 2010 nyarán két jogállamisági probléma miatt húztuk félre a harangot: a személyre szabott és a visszamenőleges hatályú jogalkotás miatt. Annak idején, az alkotmányozási viták idején, a fideszesek cinikusan seperték le az asztalról azt a kezdeményezést, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát öntsük Alaptörvénybe. Ha akkor kevésbé gőgösek, ma nincsen a Tizenhatodik Alaptörvény-módosítás, a »lex Orbán«. A tegnap benyújtott alaptörvény-módosítási javaslat ugyanis egyszerre személyre szabott és visszamenőleges hatályú. Pontosan olyan, mintha a NER-ben találták volna ki.

»Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani« (11/1992. /III. 5./ AB határozat)”

Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán