– Parancsoljon, százados

„– Tábornok Úr! 
– Parancsoljon, százados. 
– Felháborítóak itt a körülmények! 
– Ó, mire gondol? 
– Itt kérem csatornaszag van!

– Nos, igen, látja, ott a csatorna. Annak valóban van szaga. De természetesen jelentést teszek róla, elnézését kérem. 
– És a másik… mi ez a koszt? Kenyér és konzerv? Hát minket már szarba se vesznek? Nem látta a táplálkozási szakértők ajánlásait? És akiknek különféle érzékenységeik vannak? Ön szerint ez a kenyér gluténmentes???
– Értem, értem… ezt majd pótoljuk, felmérjük az igényeket és egyénre szabva módosítunk a menün. 
– És még valami… muszáj nekünk ilyenkor, télvíz idején is kimennünk a szabadba korán reggel? Hideg van, bassza meg! 
– Igen-igen, valóban mond valamit. Hidegben nem kéne kimenniük, még megfáznak. 
– Arról nem is beszélve, tábornok úr, hogy az ágy is kegyetlenül kényelmetlen. Ez egy négycsillagos laktanya elvileg! Hogy aludjon így egy jóízűt az ember?
–  Nos, igen… igaza van… megnézzük… 
– A pénz is lehetne jobb. Vagy minden pénzt a miniszter kap?
– Nézze, a miniszterről minden negyedév végén van szavazás, akkor kifejezheti nemtetszését. Nagyon vigyázunk arra, hogy a honvédségünk kellőképpen bázisdemokratikus legyen. A következő voksolásig legyen türelemmel, kérem. Van egyéb panasza? 
– Igen… hogy azt mondják, életünk során akár be is vethetnek minket. Abban meg is lehet sérülni! Nem erről volt szó! 
– Rendben, mindent felírtam. Óhajt még valamit százados? 
– Igen. Hozzon nekem egy kávét. Növényi tejjel és édesítőszerrel. De ki ne hűljön nekem, amíg ideér! Botrányos itt a kiszolgálás. Nem kapnak az értékelésemben két csillagnál többet.”

Nyitókép: Facebook