„Egyétek ki, geci” – épül a szeretetország, amit annyira vártak, Tibi atya nem találja magán a kéziféket
Szinte óránként hányja ki magából az oldal mögött álló Tóth Máté a minősíthetetlen stílusú, gyűlölködő bejegyzéseket.



A Tisza politikája már a kampányban is az egymásnak ellentmondó állításokra és megdőlő ígéretekre épült. Ha így indult Magyar Péter pártja, akkor nehéz elképzelni, hogy kormányon hirtelen megváltozna – a minta eddig egyértelmű.

Magyar Péter politikai pályafutása eddig egyetlen mintát rajzol ki: amit mond, annak előbb-utóbb az ellenkezője történik. A politikába lépéstől az uniós mandátumig, a mentelmi jogtól a választási jóslatokig szinte minden állítása megdőlt vagy ami nem, azt saját maga írta felül. Ígéretek, amelyek eltűntek, kijelentések, amelyeket megcáfolt a valóság– és egyre nehezebb eldönteni, van-e még bármi, amit komolyan lehet venni. Ha eddig mindenről mást mondott, mint ami végül történt, felmerül a kérdés: mi következik ezután?

Magyar Péter politikai pályafutása tulajdonképpen már a kezdetektől önellentmondások sorozataként írható le. Mielőtt ténylegesen belépett volna a politikába, többször is kijelentette, hogy nem készül ilyen szerepre, sőt azt mondta, ez „még viccnek is rossz”. Ehhez képest ma már pártelnökként politizál, vagyis pontosan azt teszi, amiről korábban azt állította, hogy szóba sem jöhet.

Ugyanez a fordulat játszódott le az európai parlamenti mandátuma ügyében is. Az EP-kampányban még arról beszélt, hogy nem veszi fel az uniós mandátumát, végül azonban minden különösebb hezitálás nélkül átvette azt, és EP-képviselő lett. Vagyis a kampányban elmondott állítás itt is csupán addig tartott, amíg politikailag hasznosnak látszott.
Ezt is ajánljuk a témában
Szinte óránként hányja ki magából az oldal mögött álló Tóth Máté a minősíthetetlen stílusú, gyűlölködő bejegyzéseket.

Hasonlóan látványos pálfordulás történt a mentelmi jog kérdésében. A 2024-es kampány során Magyar Péter még a mentelmi jog eltörlését ígérte, később azonban, amikor saját maga került kellemetlen helyzetbe az Ötkertben történt diszkóbotrány miatt, már esze ágában sem volt lemondani róla. Mint ismert, az incidens során erőszakkal elvette egy férfi telefonját és a Dunába dobta, az ügyben pedig garázdaság és rongálás gyanúja miatt indult eljárás.
Az Európai Parlament végül nem adta ki a mentelmi jogát, Manfred Weber pedig megvédte magyarországi emberét, aki ezért cserébe mindent végrehajt, amit Weber kér érte.
Különösen beszédes Magyar Péter teljesítménye az Európai Parlamentben is. Korábban még bírálta a kormánypárti politikusokat, amiért szerinte túl sokat hiányoznak az uniós ülésekről, végül azonban ő maga lett a valaha volt legtöbbet hiányzó magyar EP-képviselő. Amikor ebből botrány lett, azzal próbálta menteni magát, hogy az ülések több mint felén részt vett. Csakhogy még a Lakmusz is kénytelen volt elismerni: a Tisza elnöke nem mond igazat, vagyis ismét megpróbálta átverni a választókat.
Ugyanilyen sorsra jutott a saját követőinek tett ígérete is. Magyar azt vállalta, hogy félévente megkérdezi a követőit arról, megtartsák-e a mandátumát. A valóságban ebből csupán egyetlen alkalom lett, 2025 januárjában. A nagy demokratikus gesztusból így egyszeri politikai díszlet maradt.
Az átláthatóság terén sem jobb a helyzet. A Tisza Párt negyedéves pénzügyi beszámolókat ígért, ehhez képest a pénzügyi dokumentumok nyilvánosságra hozatalával többször is késtek, sőt több alkalommal egyáltalán nem teljesítették a saját vállalásukat. Vagyis még abban sem sikerült tartaniuk magukat a saját szavaikhoz, amit ők maguk emeltek a politikai hitelesség egyik alapkövévé.
Külön említést érdemel Magyar Péter bennfentes kereskedelmi ügye is. A politikus bennfentes információk birtokában kereskedhetett a tőzsdén, majd amikor ez nyilvánosságra került, azzal próbált védekezni, hogy a vásárlás nem akkor történt, amikor jogszabályellenesen előnyt szerezhetett volna. Vagyis azt állította, hogy nem követett el bennfentes kereskedést. Csakhogy ez az állítása is megdőlt, hiszen a tőzsdei ügyleteket nem azonnal, hanem később könyvelik. Magyar tehát ebben az ügyben is olyan magyarázattal állt elő, amely nem állta ki a tények próbáját.
A választásokkal kapcsolatban különösen sok olyan állítást tett, amelyek utóbb teljes átverésnek bizonyultak. 2025 elején a Tisza azt állította, hogy áprilisban előrehozott választás lesz. A kijelentésnek azonban semmi jogi vagy politikai alapja nem volt, és természetesen nem is lett választás.
2026 februárjában Magyar Péter már a Fidesz „önmerényletének” lázálmával állt elő. Úgy fogalmazott:
„(…) felszólítottam őt, hogy nehogy véletlenül a nagy rettegésben hamiszászlós műveleteket csináljanak. Nehogy véletlenül berepüljön egy drón, nehogy véletlenül legyen egy önmerénylet a nagy rettegésben.”
Természetesen ebből sem lett semmi. Nem történt sem önmerénylet, sem hamis zászlós művelet, vagyis ismét egy aljas és teljesen alaptalan riogatásról volt szó.
Nem bizonyult igaznak az a jóslata sem, amelyet április elején fogalmazott meg. Azt mondta, biztos benne, hogy ha nyer a Tisza, Orbán Viktor a választás éjszakáján nem fogja felhívni és gratulálni neki. A valóság ennek az ellenkezője lett: Orbán Viktor elismerte a vereséget és gratulált. A 24.hu-nak adott interjúban Magyar valóban arról beszélt, hogy „biztos benne”, Orbán Viktor nem fogja felhívni és gratulálni neki, emellett arról is beszélt, hogy belső körökben a Tisza-kormány későbbi szabotálásáról beszélnek.
Ezt is ajánljuk a témában
A miniszterelnök beszédet mondott a választások éjszakáján. Előtte felhívta Magyar Pétert és gratulált a győzelméhez.

A szabotázs mítosza egyébként sem volt új elem Magyar Péter kommunikációjában. Már 2024-ben arról delirált, hogy
felkészült mindenre, mert ezektől a bűnözőktől minden kitelik. A hatalom megtartásáért mindenre képesek!”
Később arról is beszélt, hogy soha nem gondolta volna, hogy a mi életünkben egyáltalán kérdésessé válhat a békés hatalomátadás. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Fidesz jogszerűen kampányolt, nem voltak „maffiamódszerek”, és Magyar Péter folyamatos sugalmazása ellenére Orbán Viktor elismerte a vereséget, esze ágában sem volt erőszakkal magához ragadni a hatalmat.
Magyar Péter politikai pályája így egyre inkább nem a hitelességről, hanem az egymást érő önellentmondásokról, utólag megdőlő állításokról és a választók félrevezetéséről szól. Mást mondott a politikába lépésről, mást az EP-mandátumról, mást a mentelmi jogról, mást az átláthatóságról, mást a saját parlamenti munkájáról, és mást a választásokkal kapcsolatos jóslatairól is. A minta világos: Magyar Péternél az ígéret rendszerint csak addig érvényes, amíg az érdeke úgy kívánja, a valóság pedig rendre utoléri a politikai színjátékot.
* * *
Nyitókép: Hegedüs Róbert
