Óriásit robbantott Magyarország, de mire lesz ez most elég a veszélyhelyzetben?

Magyarország rég nem látott veszélyhelyzetbe került. 2025-ben forrongott a világ: Oroszország és Ukrajna háborúja mellett összeakasztotta a bajuszát két atomhatalom, Pakisztán és India; Irán és Izrael egymást bombázta; fellángolt Thaiföld és Kambodzsa határvitája; Afrikában továbbra is polgárháborúk dúlnak, Latin-Amerikában pedig drogháborúk zajlanak.

Mindeközben szárnyalnak a fegyvergyártó vállalatok részvényei, miután sorra érkeznek a védelmi iparhoz kapcsolódó megrendelések. Ebben a környezetben a magyar hadiipar is érezhetően felpörgött.

2025 mindazonáltal vízválasztó: lezárult az a korszak, amikor a háborúkról kizárólag frontvonal-logikában gondolkodtunk. A haditechnika és a hadviselés rendszerszinten olcsóbbá, gyorsabbá, valamint az új piaci szereplők megjelenésével decentralizáltabbá vált. Az adatfeldolgozás és -kezelés, a drónfejlesztés, a szenzorfúzió vagy a logisztikai optimalizálás területén egyre gyakrabban nem a hagyományos hadiipari óriásvállalatok diktálják a tempót, hanem a rugalmas, kockázatvállaló technológiai cégek.

Magyarország rég nem látott veszélyhelyzetbe került

Miről van szó? Az úgynevezett technológiai fölény ma már nem kizárólag állami monopólium, hanem egyre inkább szervezési, alkalmazkodási és ipari kérdés – írja az Euronews minapi elemzése. Ez a felismerés legalább akkora stratégiai jelentőséggel bírhat, mint bármely új fegyverrendszer kifejlesztése és megjelenése a harctereken. Még inkább leegyszerűsítve:

Ráadásul ezek fejlesztési ciklusai nagyságrendekkel rövidebbek a hagyományos védelmi beszerzésekhez képest.

Ezzel párhuzamosan stratégiai kulcskérdéssé vált a modern hadviselésben, hogy ahol csak lehetséges, az emberi jelenlétet csúcstechnológiás megoldásokkal váltsák ki. A pilóta nélküli eszközök, autonóm szenzorok és távirányított rendszerek nemcsak hatékonyabbá teszik a hadműveleteket, hanem csökkentik a politikai és katonai döntéshozók kockázati küszöbét is, mivel olyan feladatok végrehajtását teszik lehetővé, amelyekhez korábban katonákat kellett volna közvetlen életveszélynek kitenni.

Hosszabb távon az a fél kerül előnybe, amely kevesebb humán veszteséggel képes tartós nyomást gyakorolni ellenfelére, és ezáltal nagyobb mozgástérrel rendelkezik a konfliktus gyorsabb lezárásában.

Mi változott a harctereken?

Jó példa erre a harctéri egészségügyi ellátás átalakulása. Miután a drónok gyakorlatilag átláthatóvá tették a harcmezőt, jelentősen módosult a klasszikus „aranyóra” fogalma, vagyis a sebesültek túlélésének időbeli korlátja. A frontvonalak közelében telepített előretolt traumacsoportok és a felgyorsított egészségügyi ellátási láncok érdemben javítják a súlyos sérültek túlélési esélyeit. A mentőrobotok képesek életveszélyes zónákból kimenekíteni a sebesülteket anélkül, hogy egészségügyi személyzetet tennének ki további kockázatnak, valamint életmentő gyógyszereket és eszközöket is célba tudnak juttatni.

Drónhadviselés: a pilóta nélküli rendszerek fejlődése szintén látványos, hiszen a hangsúly fokozatosan áttevődött az emberi operátorról a fedélzeti döntéshozatalra.

Ennek eredményeként csökkent a reakcióidő, mérséklődött az emberi hibák szerepe, miközben egyetlen kezelő több platform irányítására is képessé vált. Ezzel egy időben az elektronikai hadviselés már nem kiegészítő képességként, hanem elsődleges csapásmérő eszközként jelenik meg a konfliktusokban: a műholdas navigációs jelek zavarása és megtévesztése, valamint a kommunikációs hálózatok célzott bénítása mindennapos gyakorlattá vált.

Versenyfutás: a szuperszonikus és hiperszonikus fegyverrendszerek fejlesztése nem pusztán a sebességről szól, hanem arról a felismerésről, hogy a hagyományos lég- és rakétavédelmi rendszerek reakcióideje, döntési ciklusa és elfogási logikája egyre kevésbé képes lépést tartani a gyorsan és kiszámíthatatlan pályán érkező fenyegetésekkel. Ebben az összefüggésben a sebesség elsődlegesen a védekezésre rendelkezésre álló idő csökkentését jelenti.

A többrétegű légvédelem logikája: a modern hadviselésben szintén új szemlélet érvényesül. A hadviselő felek már nem a teljes körű légvédelem illúzióját kergetik, hanem a túlélés optimalizálására törekednek. Ennek oka, hogy a klasszikus elfogórakéták sem katonai, sem gazdasági értelemben nem tarthatók fenn a tömegesen alkalmazott, olcsó támadóeszközökkel szemben. A hangsúly így a kritikus infrastruktúra védelmére, valamint arra helyeződik át, hogy bizonyos csapásokat tudatosan „átengedjenek”, miközben a stratégiai jelentőségű célpontok védelme megmarad.

Hasonlóképpen átalakult a lopakodás jelentősége is. Napjainkban már nem a teljes észrevétlenség a cél, hanem az időnyerés: percek, órák vagy akár napok biztosítása, amelyek alatt egy egység manőverezhet, csapást mérhet vagy elkerülheti a megsemmisítést. Ebben az értelemben a lopakodás nem egy végállapot, hanem folyamatos alkalmazkodás egy olyan harctéren, ahol a felderítés sebessége és pontossága minden korábbinál nagyobb.

Együtt erő vagyunk – a békéhez pedig erő kell!

Magyarország hadereje, a Magyar Honvédség az elmúlt egy évtizedben jelentős fejlődésen és átfogó szemléletváltáson ment keresztül – a fenti szempontokat is figyelembe véve, a békéhez ugyanis erő kell.

• 2025-re lezárult a Rheinmetall Lynx gyalogsági harcjárműprogram első üteme: mind a 46, Németországban gyártott páncélozott jármű megérkezett hazánkba.

A Lynx-program számottevő előrelépést jelent a honvédség számára, a zalaegerszegi Lynx-gyár pedig hosszú távon is komoly stratégiai előnyt biztosíthat.

• Szintén tavaly érkeztek meg Tatára a Leopard 2A7HU harckocsik utolsó példányai. Ezekkel a páncélosokkal, valamint a rendszerbe álló PzH 2000 önjáró lövegekkel hosszú idő után szerveződött újjá a magyar nehézpáncélos képesség.
• Ugyancsak 2024-ben landolt Szolnokon a 16 darabos Airbus H225M helikopterflotta utolsó példánya, amely többfeladatú légi szállítási és tűztámogatási képességet biztosít a Magyar Honvédség számára.
• Nem utolsósorban – az L–39NG (Skyfox) típusú kiképző és könnyű harci repülőgépek, illetve a KC–390 Millennium szállítógépek rendszeresítése mellett – megérkeztek a NASAMS földi telepítésű légvédelmi rakétarendszer első elemei is. 2025 folyamán új egységek felállítása, alegységi telepítések, valamint a radarhálózat bővítése zajlott; a rendszert a honvédség integrálta az országos légtérvédelmi struktúrába.
• Az aktív, hálózatalapú földi telepítésű légvédelem (GBAD – ground-based air defence) korszerűsítése jelentősen növeli a kritikus infrastruktúrák és a városi térségek védelmét, különösen a drón- és rakétafenyegetések korában.

Képek forrása: Facebook