Terrorista kultusz és a Semmi, mint idol

A Jahja név az Egysesült Királyságban idén a top 100 fiúnév közé került. Tavaly halt meg Jahja esz-Szinvár, a Hamasz terrorszervezet egyik legaljasabb terroristája, akinek sok száz ember kivégzéséhez köthető a személye. Nagy-Britanniában  akkora kultusza van a gyilkosnak, hogy immár számtalan most születő csecsemő az ő nevét kapja. Nem hiszem, hogy csak bevándorlók gyerekeiről van szó, feltehetően akad a szülők között, akik ezt a nevet választják számos öngyűlölő, szélsőbaloldali született angol is.

A változás radikális: magam a 80-as évek végén, ’90-es évek elején kamaszként még azt tapasztaltam Nyugat-Európa városaiban, hogy a bevándorlók igyekeznek adoptálódni a helyi kultúrához és közösséghez, sikereiket, gyermekeik sikerének garanciáját ebben látják. A divat, hogy „otthonról” hozassanak maguknak feleséget, később jött, ahogy az a jelenség is, amely immár tömeges és amit New York város esélyes polgármester-jelöltje kapcsán az MCC Feszt-en a kitűnő Ayaan Hirsi Ali  így írt le: „Lehet, hogy Ugandában született, de sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, egy olyan országba, amely biztonságot, lehetőséget és jövőt adott a családjának, kényelmesen élt és tanult a Nyugat által finanszírozva, amely kitárta a karjait, és most azt állítja, hogy ez a nagylelkűség a rossz volt”.

S akkor még nem beszéltünk a terrorszervezeteknek csápoló vagy azok mellett is tüntető, nyugat-európai baloldali fiatalok tömegéről.

A helyzet itthon is legalább ennyit változott azóta, hogy immár nem Polgári Köröket, hanem Digitális Polgári Köröket hívott életre Orbán Viktor.
2002-ben megválasztása után, derült ki a baloldal jelöltjéről, Medgyessy Péterről, hogy a kommunista diktatúra titkosszolgálatának tisztje volt, nem a választás előtt. Ha a voksolást megelőzően erre fény derül a bizonyossággal határos, hogy esélye sem lett volna közhatalomra szert tennie.

Emellett szintén a megválasztása előtt vált nyilvánvalóvá, hogy portékája a gyűlölet, személyisége súlyosan sérült, instant világban él, instant hitekkel, instant kötődésekkel és semmivel nem rendelkezik, ami akár intellektuálisan, akár etikailag fogódzót kínálhatná számára.

Mégis: elismertsége, a lelkesedés iránta rendkívül jelentős. 

Joggal érezzük: a természettudományok káprázatos és áttörő felfedezéseivel párhuzamosan az elmúlt két évtizedben az esszenciális társadalmi változások nem jó irányba mentek.

Két gyors like és szelfi között nincs idő az elmélyültségre, a szemlélődésre, mind kevesebben olvasnak, mind többen képtelenek a kitartó figyelemre. Sorok írója örök optimistaként persze abban bízik, hogy majd visszafelé lendül az inga.

Hanem van, ami nem változik: végül valahogy mindig, minden látszat ellenére kiderül, hogy a világ meritokratikus: a teljesítmény számít. Az intellektuális, az etikai; s igen, a szeretet minősége és állandósága is fontos.

Azt is látjuk, hogy az ellenzék vezetője rendkívül erővel akarja a hatalmat. Az akarat elsőbbségében sok jeles bölcselő is hit, ám akaratban a politika piacán máshol sincs hiány.

Ott azonban, ahol párosulnak mellé afféle “ósdi” értékek, mint a gondolkodás képessége, a másokra való kíváncsiság értéke és etikai normák olyan versenyelőny van, amely – változzon bármennyit a világ – semmivel sem pótolható.

Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Szaber