Bár Ukrajna alkotmánya látszólagosan megfelel a nemzetközi egyezményeknek,
a kényszersorozások valósága a XX. századi történelem legsötétebb napjait idézi.
Az ukrán alkotmány 3. cikke szerint az ember, az élete és egészsége, becsülete és méltósága, sérthetetlensége és biztonsága Ukrajnában a legmagasabb társadalmi értéknek minősül, illetve az emberi jogok és szabadságok megerősítése és biztosítása az állam kiemelt kötelessége. A 28. cikk szerint mindenkinek joga van méltóságának tiszteletben tartásához, továbbá
senkit nem lehet kínzással, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal, illetve büntetéssel megfosztani méltóságától.
Az ukrán mozgósítási törvény 26-27. cikkei értelmében, amennyiben az ország egy állampolgára nem tesz eleget a behívóparancs szerinti kötelezettségének közigazgatási szabálysértést követ el, és rendőri őrizetbevételt követően a hadkiegészítő hatóságokhoz kísérik. A törvény azonban nem teszi lehetővé, hogy bármelyik fegyveres szerv aránytalan és bestiális fellépéssel szerezzen érvényt akaratának.
A hadköteles férfiakkal szemben az ukrán hadkiegészítő hatóságok által tanúsított sorozatos és kegyetlen bánásmód, a súlyos testi sértést okozó bántalmazások, végső soron pedig emberölés súlyosan sértik a nemzetközi jogelveket.
Ebben a hónapban Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa súlyos aggályokat fogalmazott meg az ukrán katonai mozgósítással kapcsolatban, különösen a toborzás során előforduló kínzásokkal, halálesetekkel és más embertelen bánásmóddal összefüggésben lévő esetekkel. Kiemelte a „zéró tolerancia” elvét minden kínzással és jogsértő bánásmóddal szemben. Egy – különösen uniós tagságra aspiráló – országban, ha állami-hatósági túlkapás történik is, azt a jogállami sztenderdeknek megfelelő, transzparens vizsgálat követi, a bűnösök büntetőjogi felelősségre vonása mellett.