Gondolkodásban radikális, a politikában mértéktartó vagyok – Orbán Viktor a Mandinernek

Láttam a Kapu Tiborral való beszélgetését, és feltűnt valami, ami önnél szokatlan: izgult. Mintha visszajött volna a gyermekkora. Így volt? 
Ha az ember először csinál valamit, akkor mindig izgul. Hatvankét éves vagyok, meglepő élmény, hogy valamit először csinálok, és itt ez történt. Előjött bennem Farkas Bertalan emléke és a gimnazistakori élményeim, amikor napokig az LGT erre az alkalomra írt dalát lehetett hallani a rádióban. Az ember ilyenkor elérzékenyül, de jobb, ha leplezi, hiszen nem ezt várják a politikustól, úgyhogy igyekeztem is eltitkolni. 

Azt gondolhatnánk, végre itt egy történet, amely nem kerül bele a pártpolitikai térbe, ehhez képest semmi mást nem látok a közösségi médiában, mint hogy itt is a kormánnyal való szimpátia vagy az azzal szembeni ellenérzés mutatkozik meg. Végtelenül szomorúnak találom. 
Biztos, hogy jól látja ezt? És biztos, hogy ez pártalapú, nem más áll a háttérben? Vajon a politika tehet erről, vagy ilyenek vagyunk? Én inkább az utóbbira hajlok. Magyarok vagyunk, nehezen megy nekünk egybehangzóan egyet mondani és gondolni. Amikor még jobban ráértem, gyakran lapozgattam a régi parlamenti viták jegyzőkönyveit. Amit anno a Lánchídról meg az új Parlament építéséről szóló vitákban mondtak, azt el sem hinnénk! Amikor pedig elkészült, mindenki belelátta magát a sikerbe, és büszkén ünnepelt. Meglátja, amikor Kapu Tibor visszatér, mindenki azt fogja mondani, hogy igen, ez aztán tényleg nagy dolog volt.