Természetesen Hadházy posztja alatt, majd az arról beszámoló, másfél éve tiszás propagandaként működő »független« hírportálok cikkei alatt elszabadult a pokol: volt ott »jól fizet a Tóni?«-tól kezdve »az ördöggel is össze kell fogni a csúti potrohos ellen«-en keresztül egészen a „most az ország érdekében mindenkinek hátra kell lépni” hamis giccséig minden. Hadházy minden volt az ellenzéki kommentelők szemében, csak tisztességes ember nem.
Magyar Péter – ráerősítve a Visszhang-kommandó netszerte kiáradt trolljaira – sebtében meg is üzente, hogy »abcúg Hadházy«. Fúj, óellenzéki, nem kell. Ami Hadházy esetében, ugye, annyit tesz, hogy ő nem a jól tejelő kamupozíciók sajnálatos elvesztése után, tavaly fedezte fel magában az ellenzékit, hanem már az elmúlt évtizedet is végigharcolta az ellen a rendszer ellen, amelyben Magyar Péter munka nélkül keresett százmilliókat.
De ez a történet valójában nem is Hadházyról, hanem a kétévente egy új messiás lábai előtt hajlongó ellenzéki közeg moráljáról, intellektusáról, az önveszélyesség határát súroló naivitásáról szól.”