Micsoda gyalázat, hogy egy választási küzdelemben harcol a Fidesz is! – Minek harcol, ha meg is adhatná magát a Tiszának?!

Álmaimban Lengyelország visszainteget. Persze nem valami romantikus, szép emlékkel,

A „jebać PiS”-re gondolok, amely a 2023-as kampányban ellepte Lengyel­országot. Annak az elnökválasztási kampánynak a „megb@szni a PiS-t” volt a jeligéje, vérmérséklet szerint szépen kiírva vagy nyolc kis csillag formájában (***** ***). Szállingózott persze néhány kósza érv is, de leginkább a kifejezetten jól kormányzó jobboldali párt alpári ócsárlásáról szólt a kampány – közben

s az X-oldalán a leggyakrabban használt karakter a szívecske-emodzsi volt. Értik: sikerült egyszerre minősíthetetlen stílusú, buldózerszerű gyűlöletkampánnyal győzni és közben vindikálni a szeretet és az elfogadás erejét. Persze az azóta eltelt időszak durva jogállamtiprása világossá tette, hogy a két kiadás közül melyik is az igazi Donald Tusk. 

Idehaza legalább nem kell sokat gondolkoznunk azon, hogy

De a Tusk-manőverrel azért megpróbálkozik a Tisza Párt is. A legprimitívebb gyűlöletpropagandát irányítja a Fideszre, koordináltan uszítja nevetőfejező, mocskolódó trollhadseregét konkrét politikusokra, véleményformálókra, posztokra (mostanában leginkább a népszerű Lázár-infókat tartó Lázár János építési és közlekedési miniszterre). De közben

Sőt, az uszítás eszközének titulálja a Harcosok Klubját (harcosok! békétlenség! pfej!), miközben az épp az uszítás ellenszere – egy online üdvhadsereg, amely segít kivinni a magyar internetről a nevető fejek és témaidegenül mocskolódó kommentek jelentette szemetet, s világossá tenni, hogy Magyar Péter néhány ezer gyűlölködő trollja

Épp ez a bajuk: ami ellen Lengyelországban a PiS-féle kormányoldal eszköztelen volt, azzal szemben a mindig innovatív magyar kormány­oldalnak már a kezében van az ellenszer. A magyar jobboldalon nincs a hallgatásnak semmiféle spirálja. Míg a Harcosok Klubja semlegesíti a tiszás troll­hadsereget, addig a Lázár-infó megmutatja a Fideszt olyannak, amilyen, és amilyennek egyébként már jó néhány éve mutatnia kellett volna magát. Az elefántcsonttorony és a magyar valóságtól eltávolodott politikai elit szöges ellentettjének:

Ha a politikai vezetés nem a valóságtól elszakadt establishmentként működik, akkor az establishmentellenes politika haszontalan. Nem lehet kimagyarázni azt, hogy miközben a gaz Fidesz-rendszert leváltani kívánó Magyar Péter országjárásán monológok vannak beszélgetés helyett, s a Tisza-hívek a kérdéseiket gondosan moderálva a Magyar-infókon tehetik csak fel, nehogy kényelmetlenség elé állítsák vagy megosztó szakpolitikai állásfoglalásra kényszerítsék a semmitmondással győzni kívánó reménységet, addig

Az antiestablishment arról szól, hogy én vagyok az elittel szemben a nép hangja. Az, hogy én beszélek, a nép meg hallgat, az elit, nem pedig az antiestablishment pozíciója.

Ezért hát a sivalkodás a Harcosok Klubja és a Lázár-infó kapcsán; ezért nyüszíti gépágyúira hajolva az ellenfél, micsoda gyalázat, hogy egy választási küzdelemben harcol a Fidesz is.

A lengyelek tanulságos veresége visszainteget.

***

(Nyitókép forrása: Elemi.hu)