Itt a nyár, irány a vízpart – de hová tűnt a gyerek?!

Beköszöntött a nyár és vele együtt az igazi meleg is, azzal pedig nem mondok újdonságot, hogy ilyenkor sokkal jobb a vízparton lenni, mint a betondzsungelben. A vízben pedig még jobb. Az egész napos strandolás végére a gyerek jó eséllyel kifárad, este korán nyugovóra tér, így anyának és apának juthat egy pohár bor, film, könyv – ám mielőtt az idilli napot elképzeljük, nem árt tisztába tenni, hogy mit vegyünk figyelembe a nyári hűsölés megtervezésekor. 

Először is, nem mindegy, hogy élő­vizet vagy medencés strandot keresünk fel. A babák és a gyerekek bőre érzékenyebb, mint a miénk (a naptej legyen a legnagyobb faktorszámú és vízálló!), szóval figyeljünk arra, hogy milyen minőségű a víz, amelybe beengedjük őket. Ez fokozottan igaz az élővizekre, legyen az tó, víztározó, folyó vagy tenger. Tartsuk szem előtt, hogy a szervezetük sokkal érzékenyebb a kórokozókra. Magyarországon a strandok és fürdőhelyek vizét szigorú szabályok szerint ellenőrzik, ám a vízminőségi standardokat a felnőttszervezetre találták ki, márpedig a gyerekek érzékenyebbek. Magya­rán kizárólag a kiváló vízminőség jöhet szóba a strandoláskor; külföldön is ez alapján érdemes tájékozódni. 

Na és mi a helyzet a homokkal? A gyerekek imádják, órákig tudnak benne játszani, de vajon mikor cserélték utoljára azt a homokot, kik járnak arra, hogyan tisztítják, van-e benne szemét? Ezek lényeges szempontok, mert minden gyerek eszik homokot előbb vagy utóbb. Én is ettem… 

De vissza a vízhez. Fontos, hogy ismerjük a saját határainkat. Ne engedjük a karon ülőket vagy a kis- gyerekeket olyan helyzetbe keveredni, ahonnan mi magunk nem tudjuk őket könnyen kimenteni. Például ha nem tudok jól úszni, jobb, ha a gyerek nem játszik a mély víz mellett. Érdemes tudni, hol vannak a vízimentők, az elsősegélypontok, és a tengerparton mindig legyünk a közelükben! A nyaralás elején pedig beszélgessünk a strandon lévő vízimentőkkel – ők ismerik a vizeket, adhatnak tippeket, hová érdemes menni a gyerekkel és hová nem. Ha pedig nincs vízimentő a helyszínen, mindig egy jól úszó felnőtt tartsa szemmel a gyerekeket. Ezenkívül jó tanács, hogy élővizekben – a láthatatlan vízmozgások miatt – legyen a kisgyermekeken védőfelszerelés: úszómellény, karúszó stb. 

Másik alapszabály, hogy felhevült testtel ne ugráljon se a gyerek, se a szülő a vízbe. A hirtelen hideg két reflexet aktiválhat: az úgynevezett búvárreflex hatására szívritmuszavar léphet fel, a Kratschmer-reflex nyomán pedig gége­görcs alakulhat ki. Nem szeretek riogatni, de következzen egy szörnyű adat. 

ezt követi az 5–9 éves korosztály. A legtöbben medencébe, ráadásul az otthoni medencébe pottyannak bele, és a kétharmaduk fiú. 

A gyerekek sokszor nem értik, mi a víz lényege, nem tudják, hogy mire kell figyelniük. Utánozzák a nagyobbakat, akkor is, ha még nem képesek arra, amire vállalkoznak. Ezért mindig látótérben kell lenniük – ez fárasztó meló tud lenni, de muszáj. Ha nem tudunk figyelni, mert mondjuk telefonálunk, pizzát rendelünk, akkor egy felnőttet bízzunk meg a gyerekek figyelésével. Egyszerű, nem? Ha pedig mégis előáll a baj: kiabáljunk! Ne akarjuk egyedül megoldani a problémát. Értesítsük az úszómestert, a mentőket vagy a rendőrséget. Fuldoklót megmenteni nehéz és bonyolult feladat, biztosan úszóknak is kihívást jelent. 

Hoztam öt tippet, hogy mire érdemes minél hamarabb megtanítani a gyereket. Tudjon belépni nála mélyebb vízbe és felrúgni magát a medence aljáról; utóbbit legyen képes pár percig csinálni, vagy csak szimplán lebegni a vízen; tudjon megfordulni 360 fokban a vízben, akár ugrálva is a medence aljáról; ússzon 10 métert bármilyen stílusban; tudjon kimászni a medencéből létra nélkül is. 

Balesetmentes, önfeledt nyarat kívánok a szülőknek és a gyermekeknek!

A szerző gyermeksebész

Nyitókép: Shutterstock