Na és mi a helyzet a homokkal? A gyerekek imádják, órákig tudnak benne játszani, de vajon mikor cserélték utoljára azt a homokot, kik járnak arra, hogyan tisztítják, van-e benne szemét? Ezek lényeges szempontok, mert minden gyerek eszik homokot előbb vagy utóbb. Én is ettem…
De vissza a vízhez. Fontos, hogy ismerjük a saját határainkat. Ne engedjük a karon ülőket vagy a kis- gyerekeket olyan helyzetbe keveredni, ahonnan mi magunk nem tudjuk őket könnyen kimenteni. Például ha nem tudok jól úszni, jobb, ha a gyerek nem játszik a mély víz mellett. Érdemes tudni, hol vannak a vízimentők, az elsősegélypontok, és a tengerparton mindig legyünk a közelükben! A nyaralás elején pedig beszélgessünk a strandon lévő vízimentőkkel – ők ismerik a vizeket, adhatnak tippeket, hová érdemes menni a gyerekkel és hová nem. Ha pedig nincs vízimentő a helyszínen, mindig egy jól úszó felnőtt tartsa szemmel a gyerekeket. Ezenkívül jó tanács, hogy élővizekben – a láthatatlan vízmozgások miatt – legyen a kisgyermekeken védőfelszerelés: úszómellény, karúszó stb.
Másik alapszabály, hogy felhevült testtel ne ugráljon se a gyerek, se a szülő a vízbe. A hirtelen hideg két reflexet aktiválhat: az úgynevezett búvárreflex hatására szívritmuszavar léphet fel, a Kratschmer-reflex nyomán pedig gégegörcs alakulhat ki. Nem szeretek riogatni, de következzen egy szörnyű adat.