Egyelőre a Gyurcsány nélküli „megújuló” DK és az ósdi módszerekkel politizáló MSZP is kitart amellett, hogy önállóan indulnak a választáson, de erre kár lenne mérget venni.
Gyurcsány Ferenc lelépése a politika színpadáról alapvetően változtatja meg a Demokratikus Koalíció, de az egész magyar baloldal helyzetét, hiszen az elmúlt két évtized meghatározó politikusa látta be – sokak szerint hosszú éveket késett ezzel –, hogy neki game over, számára nem terem már babér ezen a terepen. A DK-ban érezték, egy pillanatig sem hagyhatnak űrt, ezért Dobrev Klára – miután Facebook-oldalán közölte, hogy a párt vezetője távozik –, azon nyomban értésre adta, készen áll, hogy a helyébe lépjen. (Persze rendeznek egy hivatalos elnökválasztást is, de senki sem hiszi, hogy ennek valójában tétje is lenne.)
Ezt is ajánljuk a témában
A következő hetekben kiderül, hogy a DK meg tud-e, meg akar-e szabadulni a gyurcsányizmustól, és Dobrev Klára képes lesz-e összeeszkábálni egy 21. századi európai baloldali pártot.
Dobrev az Öt pontban című podcastműsorban leszögezte, marad a párt eddigi értékrendje – erős Európa-pártiság, egyértelmű és határozott baloldali politika –, ugyanakkor világossá tette, a stílus változni fog, ő sokkal megfontoltabb, alaposabb, felkészültebb, talán túl fegyelmezett is, aki kevésbé hisz a kinyilatkoztatásokban. S amellett, hogy a kormányt, Orbán Viktort bírálta, odaszúrt Magyar Péternek is, mondván, soha senkinek „ne szavazzunk meg és ne adjunk teljhatalmat, és egyszemélyi vezetési bizalmat” – fogalmazott, majd azt is kijelentette, nem tart attól, hogy még több DK-szavazó vándorolhat át a Tisza Párthoz, szerinte a Demokratikus Koalíció továbbra is tartja a 8-9 százalékot, amit az EP-választáson elértek. Ezzel az új stílussal, a határozott politikával pedig további szavazókat tudnak majd gyűjteni.
Azt is elmondta, tömegével érkeznek hozzá üzenetek, ebben azt írják neki, hogy a hátuk közepére nem kívánják ezt a kormányt és kormányváltást szeretnének, de nem tudnak a Tiszára, egy jobboldali pártra szavazni.
Dobrev erre a százezrekre számít, ezért tartja elképzelhetetlennek, hogy a Momentumhoz hasonlóan ne induljanak a jövő évi választáson.
A DK leendő elnökének az érvelése első pillanatra logikusnak tűnik, de számos probléma van ezekkel a megállapításokkal. Egyrészt korántsem biztos, hogy a DK most elérné a 8-9 százalékot, hiszen Gyurcsány távozása előtt is mértek már nekik ennél kevesebbet. S nagy kérdés, hogy a sokak által idolként tisztelt politikus háttérbe vonulása után hány Gyurcsány-fan ábrándul ki a pártból és keres magának egy másik politikust, akit isteníthet; például Magyar Péter a habitusa miatt erre tökéletesen alkalmas.
Másfelől, ha valóban el akar indulni a párt mind a 106 egyéni választókerületben, továbbá önálló listát állít – ahogy ezt Dobrev megerősítette a választókerületi elnökök és parlamenti képviselők minapi gyűlésén –, számos helyen, főleg a fővárosban, illetve a nagyobb településeken, veszélyeztetné az ellenzék sikerét, hiszen megosztaná a szavazatokat, így a fideszes jelöltek több körzetben akkor is megszerezhetnék a mandátumot, ha relatíve gyengébben szerepelnének.
De Gyurcsány távozása arra is alkalmat adna, hogy szóba kerüljön a baloldali pártok szorosabb szövetsége, sőt az egyesülése, ám ez mégsem vetődött fel komolyan eddig, legalábbis a nyilvánosság nem tud róla. Jelen pillanatban három baloldali pártról beszélünk, pontosabban olyanokról, amelyek tagjai benn ülnek a parlamentben, a DK mellett a Párbeszédről, valamint az MSZP-ről.
Karácsony Gergely pártjára sok szót nem érdemes vesztegetni, elvileg ugyan működik, tagjai felszólalnak a parlamentben, jelen vannak a közösségi médiában,
ott vannak a tüntetéseken, időnként nyilatkoznak, de alig van ember, aki komolyan venné őket – már akkor is pezsgőt bonthatnak, ha egy közvélemény-kutató nem nulla százalékra méri őket –, a legismertebb politikusaik közül is többen otthagyták, ilyen például Tordai Bence.
Az utóbbi hónapokban, években pedig egyetlen önálló gondolatuk, akciójuk volt: egyház- és vallásgyalázó – szerintük vitára serkentő – plakátkampányt hirdettek, amelyet épp Ferenc pápa halálának az idejére sikerült időzíteniük, s ezzel a még más ügyekben velük esetleg szimpatizáló polgármesterek dühét is magukra vonniuk. Terézvárosban a momentumos Soproni Tamás háborodott fel azon, hogy ezek a műalkotások megjelentek a Nyugati téren, a második kerületben pedig az ex-MSZP-s, ma független Őrsi Gergely, hogy ezt kell nézniük a Széll Kálmán téren sétálóknak.
Az 1-2-3 százalékra mért MSZP politikusai szintén úgy tesznek, mintha komoly politikai erő lenne a pártjuk.
Ők is aktívak az országgyűlésben, sajtótájékoztatókat tartanak, közleményekkel jönnek elő, interjúkat adnak ki, rendszeresen posztolnak a Facebook-oldalukra, rendszeresen új tartalmakkal rukkolnak elő a honlapjukon.
Viszont arra nem jöttek rá a párt vezetői, tanácsadói, hogy ezekkel az idejét múlt, korszerűtlen politikai eszközökkel, módszerekkel már nem tudnak labdába rúgni, a választópolgárok egészen más stílusra vágynak. Az persze örvendetes fejlemény, hogy a pártelnökük – akinek a tisztességét talán még az ellenfelei sem vonják kétségbe –, Komjáthi Imre 57 évesen megszerzi a diplomáját, ugyanakkor az ő habitusával legfeljebb néhány ezer jó munkásembert tud megszólítani, ezzel szemben
a párt vádlottak padján ülő meghatározó figurái – Horváth Csaba, Molnár Zsolt, Baja Ferenc – a maradék szimpatizánsaik jelentés részét is eltántoríthatja tőlük.
Azt, hogy mennyire kilátástalan a párt helyzete, azt Hiller István ATV-s interjúja jól illusztrálta. A párt nagy öregje, legfőbb ideológusa elvileg fontos tisztséget tölt be, hiszen ő a választmány elnöke, tehát érdemes lenne a szavára figyelni. Ha lehetne rá figyelni... Ugyanis olyan nyakatekerten, dagályosan, körülményesen fogalmazott, hogy kínos volt hallgatni.
Ezt is ajánljuk a témában
Horvát Csaba és Tóth Csaba is azt hangoztatta a bíróságon, hogy mennyire tisztességes politikai múltat tudhatnak maguk mögött.
Végül kierőszakolta magából, hogy fontos a békés kormányváltás, Magyarországnak az Európai Unió tagjának kell maradni és haza kell hozni a brüsszeli pénzeket – ezekkel persze semmi újat nem mondott –, ám azt is közölte, hogy az MSZP akkor volt jó állapotban, amikor platformok működtek benne, és a legfontosabb társadalmi, politikai cél, hogy kevesebb szomorú és több mosolygó ember legyen hazánkban. Ekkor ébredhettek rá az MSZP legfanatikusabb hívei, hogy valószínűleg lejárt a párt ideje.
Ennek ellenére az MSZP is monomániásan állítja, hogy önállóan szállnak ringbe a 2026-os választáson, ráadásul ők is mind a 106 egyéni választókerületben, de
már az ajánlások összegyűjtése is komoly teljesítmény lenne tőlük a jelenlegi állapotukban, az ötszázalékos küszöb megugrása pedig lehetetlen küldetésnek tűnik.
Mindezekre figyelemmel sokak szerint talán az egyetlen értelmes megoldás lenne, ha újra egy pártba terelnék a szétszéledt baloldali szavazókat és a zöldek egy részét.
Erre már tettek kísérletet, amikor tavaly közös listán indultak az EP-választáson és a fővárosban. Budapesten egész tűrhetően szerepeltek, 16,62 százalékot szereztek, az európai parlamenti voksoláson pedig 8,03 százalékot. Ez persze sokkal rosszabb eredmény mindkét helyen, mint öt évvel korábban volt, meg annál is, amennyiben reménykedtek, de együtt legalább képesek voltak valamilyen erőt felmutatni, de legalábbis nem csúnyán lebőgni.
A DK és az MSZP is abban bízik, hogy a 25 százaléknyi baloldali szavazó nem mindegyikét viszi el a Tisza Párt, sokan valóban képtelenek lennének egy jobboldali pártra szavazni, amelyet egy öntörvényű, gátlástalan, őket többnyire lenéző politikus vezet. Amennyiben azonban ez a maradék szavazói bázis tovább fragmentálódna, az a baloldal valóban teljes megsemmisüléséhez vezethetne.
Ezért megkérdeztük a DK-t, valamint az MSZP-t, hogy miután ők ketten – a Párbeszéddel kiegészülve – közösen indultak a tavalyi EP-választáson, illetve a fővárosban is,
elképzelhetőnek tartják-e, hogy hasonló szövetséget kötnek a jövő évi parlamenti választásra, illetve szóba kerülhet-e a három párt összeolvadása,
amire Gyurcsány Ferenc távozása jó kiindulópont lehetne.
Választ nem kaptunk, de érdemes lesz figyelni a következő hónapokban a közvélemény-kutatási adatokat, könnyen elképzelhető, hogy az eredmények függvényében komoly mozgások indulnak el a baloldalon. Ezzel párhuzamosan pedig nem kizárt, hogy a Tisza és a baloldal is közeledni fog egymáshoz – amit egyelőre Magyar Péter határozottan kizár –, a választási matematika ugyanis gyakran felülírja a politikai érzelmeket.
Nyitóképünk archív: Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes Karácsony Gergely főpolgármester Jövőt adunk Budapestnek! című választási programismertetőjén a Trafó Kortárs Művészetek Házában 2024. május 25-én. MTI/Lakatos Péter
Nem csak verbális, de fizikai erőszak is előfordult már a Tisza Párt rendezvényein a pártvezérnek nem tetsző újságírók ellen, ezeket felvételek bizonyítják.
„Micsoda felfedezés!” – szúrt oda a miniszterelnök politikai igazgatója.
Egyre többször derül ki a Tisza Párt elnökéről, hogy mások ötleteit mutatja be sajátjaként. Magyar Péternek ebben időnként hű partnere az ellenzéki sajtó, ezúttal a Telex.
A DK politikusa szerint „a 21 Kutatóközpontnál mindig az aktuális főnök a legnépszerűbb”.
„Föl van háborodva a falu, ellepnek majd mindent a tiszások” – jelentette ki az egyik helyi lakos.
Talán ő is tartott tőle, hogy egyhamar nem lesz újra ilyen nagy nyilvánossága, így beleadott apait-anyait. A gyűlölet fekete cseppjei szinte potyogtak a szája sarkából. Horváth K. József írása.
A három tagból álló törzs sátrakban él, és azt állítja, a messiás ott fogja újraépíteni az elveszett királyságukat.
Az ukrán elnök szerint a tagság nemcsak politikai, hanem gazdasági és geopolitikai értelemben is erősítést adna Ukrajnának.
