Magyar Péter úr, ugye ez csak egy félreértés? – Minden más lehetőségbe belegondolni is rossz

Szeretném, sőt drukkolok, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak sikerüljön minél előbb tisztáznia magát. Veczán Zoltán írása.

Ki az a ganajtúró lelkivilágú, aki magyar létére képes egy ellenségesen viselkedő latorállam hazánk elleni titkosszolgálati akcióját segíteni?
„Ki az az elvetemült, aki magyar létére – pláne magyar katona létére – egy ilyen országnak szurkol, neki kíván dicsőséget? Ki az, aki magyar létére egy ilyen ország színeibe öltözik az Európai Parlamentben? Aki az ő pártjukat fogja akkor, amikor azok Magyarországot zsarolják, rágalmazzák, fenyegetik?
És legfőképpen ki az a ganajtúró lelkivilágú, aki magyar létére, Magyar néven képes egy ilyen latorállam Magyarország-ellenes titkosszolgálati műveletében, dezinformációs lejáratókampányában segédkezni, ahhoz alapanyagot szállítani? Hát Magyar Péter és az ő Tiszája. Irgalmatlan mélységek ezek.
Rögzítsük: az Övcsatos minapi, úgynevezett »atombombája« semmi más, mint Ukrajna érdekében elkövetett nyílt színi haza- és nemzetárulás. A magyar honvédelmi miniszter hadseregfejlesztésről szóló mondatainak ellenséges kiforgatása, átkeretezése nem sokban különbözik Linder Béla elhíresült mondatától: »Soha többé katonát nem akarok látni.« Legfeljebb annyiban, hogy Magyar Péter szerencsére nincs, és reméljük, soha nem is lesz abban a helyzetben, hogy ez irányú, beteges szándékait beváltsa.
Szergej Melnicsuk ukrán parlamenti képviselő, az Ajdar neonáci alakulat egykori parancsnoka 2019 márciusában (tehát három évvel a nyílt sisakos háború előtt) világossá tette a NewsOne tévécsatornán:
Az ukrán haderő kész közbelépni, és a 128-as dandárnak két óra elegendő, hogy a Balatonig hatoljon.
Biztosak lehetünk benne: ha ez a 128-as megindulna, néhány nyálkás, csúszómászó, szlává ukráinyiző »magyar« rögvest fölajánlaná nekik szolgálatait. Igen, Magyar Péterék.”
Ezt is ajánljuk a témában
Szeretném, sőt drukkolok, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak sikerüljön minél előbb tisztáznia magát. Veczán Zoltán írása.
Nyitókép: Képernyőkép/Magyar Nemzet