Ránki Sára azonban ennek akarva, akaratlanul nem szentelt figyelmet – írja Gyárfás és azzal folytatja, hogy az első fokú ítélet azonban fontosnak tartja. A 184. oldalon ez szerepel: „Portik Tamás vádlott azon a sértett megölését jelentő kérdését, hogy a sértettet »szétbasszuk-e« és egy ismeretlen, de ugyancsak a sértett megölését jelentő kézmozdulatát Gyárfás Tamás vádlott megértette és a sértett megölésébe akként egyezett bele, hogy széttárta a kezét és rábólintott.”
Ha ez valóban így történt volna, akkor nem hét év rabságot, hanem minimum a dupláját is megérdemel – állítja Gyárfás és azzal folytatja, hogy Portik kérdésére nem tárta szét a karját. Arra azt kezdte mondani, hogy „én úgy emlékszem…”, de mint annyiszor, Portik ekkor is félbe szakította, arra nem volt kíváncsi, hogy ő mit mond.
És hol van szó bólintásról?! – kérdezi Gyárfás és meg is válaszolja, hogy a hangfelvételeken sehol.
„Netán ezt látta volna valaki? A 62 tanú egyike sem mondott ilyet. Videofelvétel pedig nem született”
– fogalmazott, és azt állítja, az ítéletben különböző dologról, különböző időben és helyen elhangzott beszélgetés mondatait gyúrták össze egyetlen párbeszéddé, két részletből lett egy harmadik, ám Ránki ezt elhallgatta, az 1 óra 20 percbe ez nem fért bele.
Azt még az ítélet is rögzíti, hogy ő a Portik által titkon felvett hangszalagokon egyszer sem mondja, hogy bárkit is megbízott volna Fenyő János megölésével.
Gyárfás szerint Portik Tamás a tárgyaláson színt vallott, csőbe akarta húzni, csapdát akart neki állítani, erre többen is megkérték. És ő mindent meg is tett, hogy kimondassa vele: fél évtizede felkértem, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Hol burkoltan, metaforákkal próbálkozott, hol erőteljesebben egyértelműen sulykolta: ő szívességet tett neki.