Engem úgy neveltek, hogy ne rúgjak bele egy „halott oroszlánba”

Botka,csak bele ne szakadj a nagy kűzdésbe.

Ferinek benött a fejelágya, megjött az esze. A DK egy fekete lyuk árnyéka, Dobrev ennek a fekete lyuknak az árnyékában egy éjszakai áramszünet közben behunyt szemmel a falnak fordulva a neokommunizmusról álmodozik. Egy szavát se higgyétek, ö a legkevésbé sem kell nekünk. "Kutyaharapást a szörével" nem fog segíteni a DK-n. Szerinem a DK és a Tisza egyesülni, pontosabban "egybesülni" fog. Arrogáns és fennhéjázó fúria a Klára, Büszke nem lehet az Apró családfára. Ha ö hatalmat kap, nagy lesz annak ára, Egész magyarságunk mértéktelen kára. Öt posztokra jelölni örült gondolat, Vele országunk a múltba visszatolat. Nagyapja likvidált ártatlan foglyokat, Árva népünk hőseit, átkozottul sokat. A Dobrev kislány egy galád bajkeverő, Példaképe ki más, mint Rákosi és Gerő, Nö létére duzzad benne pusztító erő, Az unió hátszelében nagy ricsajt ver ő. Egész társulatuk húzzon a pokolba. Ö terelne minket közös, bús akolba, Ehhez őnagysága lenne a trójai faló. A bolsik világa nem magyarnak való.

Majd egyszer, nem is olyan nagyon sokára Poloskát is "sajnálni" fogjuk valamiért, talán ö meg majd abban lesz bünös vagy éppen dícséretes, hogy a Fidesz 2/3 helyett 3/4-et fog elérni. Adja isten. A Fidesz a Tisza párt kártyavár szerü összeomlásával számol a közeljövöben. Magyar Péter ismeretlen helyen egy zárdában várja majd meg a nyugdíjazását. Tóni barátom, - tudjátok a 13 magyar titkosszolgálat fönöke és a Mosszad tiszteletbeli tagja, aki a piszkos munkákat végzi el Orbán megbízásából és éjt nappallá téve Peti után nyomoz -, már meg is kért engem, hogy írjak egy nekrológot Polcsi emlékére, mondván: "Peti egy, - bár töketlen -, de mégiscsak üstökös szerü jelenség volt. Gyurcsányból csalamádét csinált, ezért jár neki valami. Ne legyen hosszú, de a lényeg legyen benne." Dolgozom rajta, így fog kezdödni: Itt hőzöngött Magyar Péter, A széltoló, önhitt 1,60 méter, A kanos, túlmohó tinilány-jéger, Kit aztán csendesen elnyelt az éter.

Ferit még bukottként sem lehet "oroszlánnak" nevezni. Elérte az, ami a jelleme, a tehetsége stb. szerint jár neki. Juhász Gyula politikai nekrológként ezt írná ma Fecóról: "Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt feslettsége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt álszentsége sem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár."