Egy posztkommunista kései búcsúja

„Elvégeztetett: de semmi sem tisztáztatott – ezzel zárul Móricz Zsigmond A fáklya című műve. Igen. Gyurcsány Ferenc távozott, s ezzel új korszak kezdődik a magyar politikában. A poszt-Gyurcsány-korszak – és poszt-Dobrev-korszak, mert a válófélben lévő feleség hiába kapaszkodik, a DK-ból már nem lesz semmi – borzasztó nyomokat hagyott hazánkban. Nem lett volna szabad Gyurcsányt hagyni, hogy ennyi időn át rombolja hazánkat.

Miért hagytuk, hogy így legyen? Tudom, hogy miért, és azt is tudom, hogy távozása sokkal nyitottabbá teszi a 2026-os választások kimenetelét. Fifti-fifti – szólt Lázár János a kormány és a Tisza közötti esélyeket illetően, és igaza van. De mivel e cikkem a Gyurcsány-éra nekrológja, ezért egy kicsit visszamegyek az időben és röviden áttekintem Gyurcsány Ferenc pályafutását a magyar politikai életben. Bevallom, túl sokáig volt velünk ahhoz, hogy maradéktalan örömöt érezzek, hogy megszabadultunk attól a személytől, aki talán a legtöbbet ártott a magyar demokráciának harmincöt év alatt. Mindig is politikai szélhámosnak tartottam.

Hogyan is néz ki a Gyurcsány-korszak? Az első a rendszerváltás körüli és utáni szakasz, amit azzal jellemezhetünk, hogy a kommunista, diktatórikus rendszerben KISZ-vezetőként ténykedő, tehát a nómenklatúrához tartozó Gyurcsány – sok-sok társához hasonlóan – átmentette magát az új rendszerbe, a demokráciába, és néhány év alatt dúsgazdag vállalkozóvá vált. Ez tartott egészen 2004-ig, amikor miniszterelnök lett Magyarországon.

Torgyán József ezzel összefüggésben azt kérdezte egykoron: vajon hogy jutott az MSZP Marxtól a Fotexig?

Hogyan? Egyszerű. Magyarországon féloldalas rendszerváltás zajlott le 1989–1994 között: létrejöttek az Antall-kormány alatt a demokrácia formai, intézményes elemei, többpártrendszerrel és szabad választásokkal, hatalommegosztással stb., ám teljes egészében elmaradt a történelmi igazságtétel és a lusztráció, vagyis a kommunista elit, a nómenklatúra lecserélése. Ha lett volna nálunk is a csehekhez, a balti államokhoz, az NDK-hoz hasonló elszámoltatás és elitcsere, akkor az olyan emberek, mint Gyurcsány Ferenc, az első szabad választások után labdába sem rúghattak volna. 1990 után azonban folytatódhatott a spontán, vagyis inkább rablóprivatizáció, a nemzeti vagyon elherdálása, a posztkommunisták hatalomátmentése.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

***