Ahogyan 1848-ban, most is szembekerültünk olyan hatalmi érdekekkel, amelyek nem nézik jó szemmel a függetlenségünket.
Az önrendelkezést Közép-Európában nem adják ingyen.
Ráadásul nem elég kivívni, nem szabad adottnak venni, hanem a megőrzéséért újból és újból harcba kell szállni.
A kulcs, hogy mikor milyen fegyvernemet választ az ember, kiváltképp, ha az egész nemzet sorsa a tét. Sokféle módon lehet küzdeni, de ésszel és erővel érdemes. Ahogyan az 1848. márciusi, győztes forradalmat is követték az áprilisi törvények, majd egy évvel később a dicsőséges tavaszi hadjárat, úgy a 2010 óta elért eredményeinket is meg kell védenünk, ma, 2025-ben. 177 évnyi távolság talán soknak tűnik, valójában rövid idő egy nemzet életében, s a régi igazság szerint, ha nem tanulunk a történelmünkből, akkor újból át kell élnünk azt.
1990-ben a szabadságunk egy részét ugyan visszaszereztük, de az önrendelkezésünk nem állt teljesen helyre.
A kommunisták már leszálló ágban voltak, ám hatalmuk egy részét sikerült átmenteniük a demokratikus Magyarországra is. Motivációik megmaradtak, csupán ideológiát cseréltek.
Az 1989-ben és 1990-ben lezajlott rendszerváltozásnak köszönhetően újra megszületett a demokratikus és szabad Magyarország, amelyet a kilencvenes és kétezres évek turbulens politikai időszaka követett. 2010-ben, a keresztény-nemzeti oldal kétharmados győzelmével lehetőség nyílt az 1989-ben és 1990-ben megkezdett munka befejezésére, saját kezünkbe vettük a sorsunkat, hiszen magunk akartunk és akarunk dönteni a nemzet útjáról.
Ugyanakkor, ahogyan 1848-ban, most is szembekerültünk olyan hatalmi érdekekkel, amelyek nem nézik jó szemmel a függetlenségünket.
A gyors siker ellenére a forradalom eredményei az áprilisi törvényekben mutatkoztak meg igazán, melyek valódi, rendszerszintű változásokat hoztak az állam szerepének szabályozásában, a feudális rendszer lebontásában, a polgári szabadság tekintetében és a gazdaság megerősítésében. Az áprilisi törvények a nemzet jogos követeléseit teljesítették – sikeresen. Ez a modern és szabad Magyarország megteremtésének öröksége, amelyet a forradalom hősei hagytak ránk, és amelyhez ragaszkodtak a magyarok 1989-90-ben, és amelyhez ragaszkodnunk kell napjainkban is.
Az eddig elért eredményeink ellenére napjainkban egy új birodalom célkeresztjébe került a magyar szabadság. A helyzet most annyiban más, hogy szuronyok helyett a jogszabályalkotás a leghatékonyabb fegyver, amellyel megvédhetjük hazánkat, ám a küzdelem valós, nekünk pedig hazafias kötelességünk megvívni ezt a harcot.
Európában és az Egyesült Államokban olyan irányzatok kaptak erőre,
amelyek a korábban természetesnek tekintett társadalmi normák és kulturális alapok radikális átalakítására, sőt, az ember átprogramozására törekednek.
Olyan bizarr, életellenes új normák születnek, amelyek rövid idő alatt jogi keretet is kapnak, ezzel gyökeresen megváltoztatva a társadalmak működését. A tengerentúlon már felvették a harcot ezen irányzatokkal szemben, így most rajtunk a sor.
A nyugati folyamatok, a társadalmi normák és kulturális alapok jogi eszközökkel megtámogatott, radikális átprogramozása nem maradtak következmények nélkül: több országban már ma is tapasztalhatók a társadalom megbomlásának jelei, az értékrend elbizonytalanodása és a közösségi kohézió meggyengülése.
Ezeket sajnos szándékosan verik szét. Hideg, cinikus politikai érdekből.
Hazánk e kihívásokkal szemben a megerősödés útját választotta. Az Alaptörvény 15. módosítása a mai kor problémáira ad választ és egyértelműen tükrözi a korunkat jellemző társadalmi, gazdasági és politikai változásokra adott magyar reakciót. Az áprilisi törvényekhez hasonlóan tehát az Alaptörvény módosítása a nemzetünk jogos követeléseit teljesíti. Ez nem csupán jogi eszköz, hanem világos üzenet is: nem kívánjuk feladni önazonosságunkat, nemzeti hagyományainkat és értékrendünket zűrzavaros, bizonytalan kimenetelű társadalmi kísérletek kedvéért. Ezért az alábbi intézkedéseket hoztuk.
Törekvéseink ellenére, ahogyan 1848-49-ben az elnyomó bécsi hatalomnak is léteztek kegyencei itthon, úgy ma is látunk olyan embereket, akik a haza érdekét pénzért, hatalomvágyból, vagy mindkettő miatt elárulják. Tabu volt sokáig, de igenis beszélnünk kell arról, hogy mit is jelent idegen zsoldban, idegen érdekért politizálni!
Szomorú, de igaz: Brüsszel küldöttei a magyar nemzeti sajátosságainknak, szuverenitásunknak és szabadságunknak eltörlésében látják saját politikai és gazdasági sikerüket. Bécs akkori és Brüsszel mostani hazai kegyencei között mindössze annyi a különbség, hogy míg előbbiek néhány ezer holdas földbirtok reményében fordultak a nemzet ellen,
addig utóbbiak a politikai hatalom és a könnyű pénz reményében vetnék alá Magyarországot idegen érdekeknek.
Legyen világos: Magyarország nem az Európai Unió ellen, hanem annak érdekében politizál. Az a közösség, ahová mi beléptünk, nem akarta ránk erőltetni olyan ügyekben az akaratát, amellyel mi magyarok nem értettünk egyet. A 2004-ben létezett Európai Unió egy prosperáló közösség volt, ám azóta a felmerült válságok hibás kezelése, valamint az elhibázott zöldpolitika a szakadék szélére sodorta az öreg kontinenst.
Az az Európai Unió, ahová mi beléptünk, a keresztény-zsidó örökségre épült, tisztelte a nemzetállamokat, valamint a gazdasági gyarapodásra és a versenyképességre helyezte a hangsúlyt.
Mi azt az Európát akarjuk visszaszerezni, amelyhez Széchenyi, Kossuth, Batthyány és Deák kapcsolta hazánkat, és amelyhez később Antall József és a rendszerváltozás fűzte sorsunkat. Adenauer, de Gaulle, Schumann és Kohl egykor sikeres, igazi Európáját akarjuk. Azt, amelyiknek esze és szíve van. Ma sajnálatos módon mindkettő hiányzik.
Ki kell tartanunk a béke, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a családok védelme mellett. Jogunk van ahhoz, hogy megmondjuk, kiket engedünk be a hazánkba és kik nevelhetik gyermekeinket. Jogunk van a keresztény örökségünkhöz.
Nem kérünk háborús propagandát és külföldi befolyásolást sem Brüsszelből, sem máshonnan. Magunk akarunk dönteni az életünkről!
A változás szele már érezhető. Nyugaton zajlik a harc a nemzeti függetlenség és a birodalmi elitek között. Nem vagyunk egyedül. Az Egyesült Államok és egyre több nyugati nemzet tér vissza a zsákutcából a történelem főutcájára. Magyarország ennek a tábornak az egyik legbátrabb harcosa. Mi nem engedünk negyvennyolcból! Erről szólt az Alaptörvény 15. módosítása és erről fog szólni a következő időszak is.
Fotó: Mandiner / Ficsor Márton
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Egyértelműen fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Áll a bál Franciaországban, még a külügyminiszter is üzent.
Időközben az is egyértelművé vált, hogy a magyarok nem gyűlölik Oroszországot, ami egyedülálló Európában. Mutatjuk július hónap legolvasottabb Mandiner-cikkeit.
A tettek mezejére léptek.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Az ETO és a Ferencváros is posztolt.
Kigyulladt egy gépkocsi Sydneyben, a tetején a hanukát ünneplő transzparenssel.
