Óriásfarkas, dodó, dinoszauruszok, kommunizmus, avagy dolgok, amiket nem szabad újjáéleszteni

„Sikeresen újjáélesztették az óriásfarkast (Aenocyon dirus) – jelentette be a dallasi székhelyű Colossal Biosciences biotechnológiai cég. Romulus és Remus a két első olyan élőlény, akiket a kihalásból visszahozott állatokként emlegetnek. Szuper hír, ugye? Hát igen, az eseményt mérföldkőnek nevezik a tudomány, a természetvédelem és az emberiség számára. Csakhogy az emberiség ezen szegletében mi nagyon jól tudjuk, hogy soha nem szerencsés olyan dolgokat, állatokat, ideológiákat újraéleszteni, amik valamiért már kihaltak vagy eltűntek – ez ugyanis valószínűleg jó okkal történt.

Ezt az állítást alátámasztja a régi nagy kedvencünk: a dodó. Amikor a holland hajósok a 17. században először megérkeztek Mauritiusra, a dodó nem félt az emberektől (mivel soha nem látott még ragadozót), így könnyű prédának számított. Az emberek egyszerűen levágták és megették őket. Amikor az ezredik dodót lőtte le az ember, a dodó még mindig nem értette, és barátsággal közeledett az emberhez, ami kedves dolog ugyan, de amint látjuk, nem túl szerencsés. Ahogy az sem, hogy bár nem tudott repülni, ezt rendszeresen megpróbálta, esetenként magas sziklákról. Valahogy úgy, mint amikor kiáll olyan dolgok mellett ideológiai okokból az ellenzék, amiket a magyarok zsigerből elutasítanak, de rájuk majd kicsit később térek ki. Türelem.

A dodó esete jól mutatja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy adott élőlény eltűnése csak részben az élet kegyetlensége, esetenként evolúciós balfaszkodás is közrejátszhat, és van olyan is, amikor az Isten által teremtett világ egész egyszerűen nem tűr meg valamit, és az élettel összeegyeztethetetlen betegségként kezel egy jelenséget, aminek nem kellene léteznie. És már meg is érkeztünk ezzel a felütéssel a lényeghez: a kommunistákhoz.

Mondhatnánk, hogy mi és sokan mások megmondták, megmondtuk: ahogy a dinoszauruszokkal kapcsolatban is több film és könyv figyelmeztetni próbálja a naiv és nagyravágyó emberiséget, hogy nem érdemes őket újraéleszteni, akkor sem, ha erre egyébként képesek lennénk, úgy a történelemkönyvek rendre emlékeztetnek minket arra, hogy bizonyos gondolatok és ideológiák újra felfedezésével, kis módosításokkal történő újratervezésével nagyon rosszul járhatunk.”

Nyitókép: Facebook