Évek óta egyre többet forgatom a Bibliát

„Keresztény (?) kormány és keresztény (?) ellenzékiek

Évek óta egyre többet forgatom a Bibliát, meg mindenfajta könyvet, amelyek a zsidó-keresztény hitről, annak mibenlétéről szólnak. Nem azért, mert az Istent szeretném jobban megismerni – nem hiszek a teremtő Istenben, ezzel szemben tisztelem a teremtett Istent –, hanem mert az Embert szeretném jobban érteni.

Politikusként teszek egy hosszabb megjegyzést.

Jézus korában tucatnyi zsidó vallási irányzat létezett. Olyanok, mint a farizeusok, a szadduceusok, az esszénusok, a zelóták vagy például a korabeli zsidóság peremén élő szamaritánusok. Hogy történt, hogy Jézus és követői nem a zsidó szekták számát gyarapították, hanem végül egy világegyház alapítóivá váltak. 

Nem teológiáról beszélek – mindjárt meglátják.

Meglehetősen világos, hogy az ismert bibliai értelmezéseken túl (»Te Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat…«), valójában Pál apostol teremtette meg az egyházzá válás hitbéli és közösségi feltételeit. Az ő hittérítő munkája alapozta meg az egyetemességre igényt tartó katolikus egyházat.

Mert?

Mert Pál – ha kellett, akkor a többi apostollal is csúnyán, indulatosan vitatkozva – azt képviselte, hogy ki kell nyitni a Jézushoz, azaz az Istenhez vezető utat. Nem szabad megengedni, hogy a Tóra előírásai útját állják annak, hogy mások is, nem zsidók is kövessék a Felkentet, a Messiást.
Pál kinyitotta Jézus zsidó közösségét. Megértővé, befogadóvá tette.

Na, akkor megérkeztünk.

A mifelénk magukat kereszténynek mondó emberek – politikusok és nem politikusok egy része (nagy része?) – mintha nem így gondolkodna. Nem kinyitni akarják a megértés ajtaját, hanem rácsapni a másikra.
Pál a közvetlenül Mózesnek adott isteni parancs betartását – például azt, hogy a férfiakat körül kell metélni – is feláldozhatónak tartotta annak érdekében, hogy mind többen eltaláljanak az Úrhoz, az egyetlenhez, a zsidók Istenéhez.

Ugye értik?

Pál átlépett az isteni törvényen, hogy befogadjon, hogy egyesítsen.

És akkor mit tesznek a mi állítólag keresztény politikusaink és követőik?

A szeretet szaván értekeznek?

Az el- és befogadás hangján szólnak?

Nem.

Itt, kérem szépen, poloskák és kullancsok vannak.

Itt mindenki hazaáruló, aki nem követi az ő éppen aktuális álláspontjukat.

Csak hogy ezen a ponton aktuális legyek: három éve még harsányan követelték Ukrajna EU-tagságát, aki meg most is ezt mondja, az szerintük Brüsszel zsoldosa.

Tavaly még rendben volt a Pride, most bűn. 

A »kormánykeresztény« gőgös, alázat és irgalom híján van: nem lehajol és felemel, hanem eltapos. Nem a megértés, hanem a nyers erő nyelvén beszél. Diktál, fenyeget, büntet, megaláz. 
Az »ellenzéki keresztény« nem téged, hanem leginkább magát szereti. Nem adni, hanem kapni akar. Saulus volt – és az is maradt. Nem megért, hanem kioktat, követel, eltaszít.

Jézus magához engedte a kitaszítottakat, ezek a mostani, állítólagos keresztények – mindegy, hogy politikai értelemben melyik oldalon állnak –, meg löknek rajtuk még egyet. Megvetnek mindenkit, aki nem éppen az aktuális ők.

A bezárkózás, a mások megbélyegzése, a harci csapattá szerveződés nem keresztényi magatartás. Ellenkezik Jézus szeretethitével. Nem érti, hogy Pál azzal tette naggyá Jézus követőinek táborát, hogy kinyitotta azt, ami korábban zárt volt.

Kevés dolog tehetett rosszabbat a magyarországi kereszténységnek, mint hogy belebújt ennek az erkölcstelen, hazug politikának a bugyrába. De ez legyen az ő bajuk. Majd elszámolnak lelkiismeretükkel – meg Istenükkel.

Nekem más a bajom.

Nem hívő emberként csodálom azt az iszonyatos erőfeszítést, amit a kereszténység tett, hogy megtalálja az Istenhez – azaz a jóhoz, az igazsághoz, a fényhez – vezető utat. Ez egy drámai, sok szépséggel és – mi tagadás – nem kevés gyalázattal is kövezett út.

Ezek a mostani politikai keresztények csak mocskot hordanak erre az útra.”

Nyitókép: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala