Atyám, én nem ilyen húsvétot akartam. Nagyon nem.

Atyám, én nem ilyen húsvétot akartam. Olyat kértem volna, ahol nem kell feszengeni a csöndtől, mert a csönd beszél, ahol nem harsog a háború s a belharc, ahol elcsitul a világ, belép a templom csöndjébe – nem azért, mert nincs mit mondani, hanem mert végre van kit hallgatni, s végre nem a drónok zúgnak, hanem az orgona és a zsoltárok hangja tölti meg az étert is.

Még tűzszünetet is kaptunk. Húsvéti, harmincórás, de mégis csak tűzszünet. Feltámadási tűzszünet, feltételekkel, feltételezésekkel, feltételezhetően rövid időre. Azaz, csak kaptunk volna, Moszkva bejelentette, Kijev belement, aztán mégis mindkét fél azt harsogta: 

És húsvéthétfőn visszahívtad az atyai házba Ferenc pápát. Húsvéthétfőn. Nem korábban, nem később, megvártad a feltámadást, megvárta a Szentatya is, megadta az Urbi et Orbi áldást, megvárta még, hogy kimondhassa: békesség nektek – még egyszer, utoljára, aztán csönd lett. Visszatért a házadba: egy utolsó húsvét, egy utolsó keresztvetés, aztán eloldódott a földtől az, akinek mindig a menny volt a fókusz. Utolsó pillanatig a békét képviselte. Nem a színes, szagos, csúcsra optimalizált, páneurópai békét, hanem azt a fajtát, amit csak a térdeplő ember ismer. Aki lábakat mos, nem kezeket. Aki nem kérdi, ki kezdte, hanem magába nézve téged keres – és aztán beszél. Vagy hallgat. 

Mintha a világ is egy pillanatra a csend fátylába burkolódzott volna. És közben négy fekete ló áll a kapuban.

Lovászy Károly írta: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam.” Gyerekként mézeskalács-lovat kér, aztán „csak” fából kap, s legvégül kap négy igazit – de már azt kívánja, bár ne kapott volna. Most húsvétkor sokan érezhettük hasonlóan: nem ilyen feltámadást kértünk volna.

ahol a harminc óra leginkább ahhoz hasonlít, mint amikor a gyerek megígéri: „Márpedig mostantól nem verekszem!” – aztán bevisz egyet, csak úgy, megszokásból.

De mégis ilyet kaptunk. Mert „most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

És mit mondjunk mi, akik legszívesebben csak néztük volna, hogyan lesz a csendből ima, a feltámadásból remény?

Majd’ ugyanazt, mint a versbeli fiú.
„Atyám, én nem ilyen húsvétot akartam.”

Nyitókép: ALBERTO PIZZOLI / AFP