„Magyarország tizenöt éve Brüsszel ellenzéke. Kormányról kell ellenzékben lennünk. Ezt még Chuck Norris is kipróbálhatná. Neki is becsületére válna, pedig neki négyharmados többsége van – mondta – egyebek mellett – Orbán Viktor az évértékelő beszédében. Azért idézzük e részletet, mert a föllépés méltatlanul keveset emlegetett ambíciója volt a szenior standup-bajnokság felcsúti versenyén a főtáblára jutás.
(...)
Anyagi juttatások. Két szempontból is érdemes ezen elidőzni. Egyrészt nyilvánvalónak tetszett, hogy a Fidesz közvetlen juttatásokat ad majd, mivel a gazdaság aligha van olyan állapotban, hogy egy év alatt az emberek várakozásai radikálisan megváltozhassanak. Ez az eszköz azonban a reményeik szerint egészében eltakarja a gazdaság fundamentumai, az infláció vagy más tényezők miatt esetleg megjelenő kételyeket a célcsoportokban: a nőket, a családokat, a nyugdíjasokat választották ki. Azaz részint a legfontosabb bázist erősítik, részint cselekednek ott, ahol elbizonytalanodás fordulhat elő, ahogyan ott, ahol az ellenfélnek eleve problémái vannak.
Másrészt ez jól mutatja a Fidesz politikai gondolkodását is: szóba sem kerülnek nagy reformok, a közszolgáltatások, nem azt ígérik, hogy a világ legjobb egészségügyi rendszerét szervezik, az ő fölfogásukban ezek nem realizálható utópiák, amelyeknek nincs kapcsolatuk a valósággal, mert élő ember nincs, aki azért szavaz egy kormánypártra, mert megváltoztatta a kórházak teljesítményvolumenkorlát-alapú finanszírozási-működési modelljét vagy csökkentette az orvos-beteg találkozások számát, olyan azonban van, aki azért, mert úgy érzi, most jobb, mint volt és amilyen mással lehetne. Ami segít abban, hogy összerakják azt a szavazatmennyiséget, amely a választási győzelemhez kell. Ezek az intézkedések a kinézett társadalmi csoportokat célozzák.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher