Ha valaki összevissza beszél, letagadja az aláírását, a tetteit, ha felelősséget nem vállal, de minden hatalomra pályázik, annak nem jósolható nagy karrier a politikai versenyben.
Mihelyst a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bejelentette, hogy immár nem viccpárt, a legnagyobb ellenzéki erő átvette a helyét: meghirdetett egy olyan nemzetikonzultáció-másolatot, amelyben
a kérdések egyik része az „örök élet, ingyensör” kategóriába esik, a másik fele pedig a jogállami normák felrúgásával valósítható meg.
Míg a kutyapárt komoly arccal is tud vicces lenni, addig az influenszer-pártelnök mindenhogy kínos. Így van ez, ha semmit nem gondolsz azonkívül, hogy szeretnél mindenkinek tetszeni. Akkor lehet börtönnel fenyegetni a „hatalmasokat”, random adókedvezményeket ajánlani és teljes komolysággal megkérdezni, hogy költsünk-e az oktatásra, egészségügyre többet a valahonnan valahogyan visszaszerzett vagyonból.
Azt, hogy 1848 ünnepén mi értelme van bocskait ölteni, a fene tudja, ám tény, a fejedelem bátor ember hírében állt.
Nem így az ellenzéki pártokat kannibalizáló pártelnök, aki láthatóan gyáva bármi olyat mondani, ami megosztó lehet. A szerinte propagandista Mandinerben én például nyugodtan megírhatom a véleményemet, miszerint a jogvédő és az elesetteket segítő civil szervezetek tagjainak zöme meggyőződésből, jó szándékkal végzi munkáját, és nem ügynökök, nem ellenségek, bárki finanszírozza is a munkájukat. Megírhat, mondhat bárki bármit, ha gondol valamit, és nem tart attól, hogy sokan nem értenek majd egyet vele. Sőt, az sincs megtiltva, hogy igyekezzünk értelmes mondatokat megfogalmazni.
A legszebb halandzsája talán ez volt: „A nemzetet újraegyesítjük, ha tetszik, ha nem.”
Az egész szöveg leginkább Esterházy Péter régi tréfájára emlékeztetett: „Nehéz természetű, csavaros észjárású ember volt F. Attila elvtárs. A tagosítás alkalmával emiatt a parasztok sehogysem akartak vele megegyezni. Valósággal féltek az eszétől. Ezt az állapotot utoljára maga az öreg ávós is restellette, s egy alkalommal kérő hangon fordult a parasztsághoz: Édes fiaim! Mért nem akartok megegyezni velem? Hiszen én mindig a ti javatokat akartam! Megszólal erre egy öreg magyar: az a baj drága Attila, kedves elvtárs…”
Ha valaki összevissza beszél, letagadja az aláírását, a tetteit, ha felelősséget nem vállal, de minden hatalomra pályázik,
annak nem jósolható nagy karrier a politikai versenyben.
Pláne, ha nem kínál tartalmat egy ünnepi beszédben, csak folyamatosan hergel, fenyeget. Ha valaki mindenki elismerésére vágyik, végül nem ismeri el senki, mert nincs jól megkülönböztethető egyedi formája, karaktere, gondolata, ráadásul a belső tükre vak.
A szabadságharcra emlékezve a kormány egyik minisztere azt mondta: „végre be kell váltani Kossuth Lajos álmát a független, erős Magyarországról”. Ez szép idea, s okos közpolitikai vitákat lehet folytatni arról, hogy mitől lesz erős az ország a többség akaratát megvalósítani. Bárki bármit gondolhat a régebbi ellenzéki pártokról, de a már említett kutyapárttól a vezérével terhelt Demokratikus Koalícióig és a többiek közül is nem egynek határozott, körülírt, a kormányéval ütköztethető véleménye van konkrét kérdésekről.
Többre tartják a választókat, mint az új vigéc.
Ma már tudjuk: folyóinkat – merő jó szándékból – anno túlszabályozták, rég nem igaz, amit szépapáink mondtak, hogy „a Tisza fele víz, a másik fele hal”; a folyót meg kell menteni, újra árterek szükségesek, a vízi élővilágot védeni kell. Hanem ezt az alakulatot, amely nevéül választotta, erős aszály fenyegeti, s nem a 172 éve elhunyt Haynau miatt, akinek vesztét az elnök kívánta, hanem a döntő pillanatokban megingathatatlanul bölcs magyar választók miatt.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Csodás jelenet: borzong Orbánon a sok demokrata, megváltóként tekintve mindeközben arra, aki épp konkrétan fenyegeti a húsz éve Brüsszelből tudósító családanyát. Francesca Rivafinoli írása.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
Ezt is ajánljuk a témában
Aki legkésőbb akkor számonkéri rajta, hogy éltében mit össze nem hordott a nevében. Mert van a magyarok Istenének humora! Kohán Mátyás írása.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Saját magukat buktatták le Magyar Péterék.
Végre papírjuk is van róla.
Áll a bál a közéletben.
Egon, vegye tudomásul, ha ez van, mi nem nézzük akkor, mi levesszük a tévéről a hangot, mi levesszük a tévét is falról, Egon, mi a kádba így vágjuk bele a készüléket és lesprickoljuk Isana Sensitive krémtusfürdővel!
MSZMP-s párttitkár és szocialista pénztárnok a Tisza Párt jelöltjei mögött.
Ilyet még nem nagyon láttunk a fővárosban.
Talán soha nem láttam még olyat egy magát komolyan vevő párttól, hogy egy ekkora hibamátrixba terelje saját magát, mint most a Tisza.
