Mihelyst a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bejelentette, hogy immár nem viccpárt, a legnagyobb ellenzéki erő átvette a helyét: meghirdetett egy olyan nemzetikonzultáció-másolatot, amelyben
a kérdések egyik része az „örök élet, ingyensör” kategóriába esik, a másik fele pedig a jogállami normák felrúgásával valósítható meg.
Míg a kutyapárt komoly arccal is tud vicces lenni, addig az influenszer-pártelnök mindenhogy kínos. Így van ez, ha semmit nem gondolsz azonkívül, hogy szeretnél mindenkinek tetszeni. Akkor lehet börtönnel fenyegetni a „hatalmasokat”, random adókedvezményeket ajánlani és teljes komolysággal megkérdezni, hogy költsünk-e az oktatásra, egészségügyre többet a valahonnan valahogyan visszaszerzett vagyonból.
Azt, hogy 1848 ünnepén mi értelme van bocskait ölteni, a fene tudja, ám tény, a fejedelem bátor ember hírében állt.
Nem így az ellenzéki pártokat kannibalizáló pártelnök, aki láthatóan gyáva bármi olyat mondani, ami megosztó lehet. A szerinte propagandista Mandinerben én például nyugodtan megírhatom a véleményemet, miszerint a jogvédő és az elesetteket segítő civil szervezetek tagjainak zöme meggyőződésből, jó szándékkal végzi munkáját, és nem ügynökök, nem ellenségek, bárki finanszírozza is a munkájukat. Megírhat, mondhat bárki bármit, ha gondol valamit, és nem tart attól, hogy sokan nem értenek majd egyet vele. Sőt, az sincs megtiltva, hogy igyekezzünk értelmes mondatokat megfogalmazni.