Összeomlás után: Iohannis lelép

„Összeomlásveszély! Tartson távolságot!” – hirdeti a háromnyelvű papiros a Brassó megyei Homoróddaróc különleges erődtemplomának falán. Bizony, érdemes körbenézni itt!

A Balaton volt Jókai magyar „Tempe-völgye”, az Olümposz alatti paradicsomi világ magyar megfelelője.
„De vajon mégis melyik lehetett az a vidék, amely a leginkább megérintette Jókai Mórt magyarországi útjai során? Írónk ezt a kérdést már a Magyarhon szépségei első oldalán megvallja: »Sok szép tájékát bejártam hazámnak; voltam az alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain: de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék.«
Mert a Balaton volt Jókai magyar »Tempe-völgye«, az Olümposz alatti paradicsomi világ magyar megfelelője. »A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltál, egyszerre otthon vagy. Ha magyar ember vagy, lehetetlen, hogy ott az első perczben ismerősödre ne találj, mert ott minden ember magyar, s minden ember megismeri egymást.«
Lám, azért Jókai lelkének is kellett a színmagyar közeg, de sorai ennél sokkal tovább mutatnak, mert ugyanezt minden jóérzésű magyar leírhatta volna a Felvidékről, a Délvidékről vagy Erdélyből jövet. A Balaton ugyanis a mi kedves »beltengerünk« volt, és maradt ma is, ahol a feltöltődés adott a tó lelki gyógyvizének hála.
Szintúgy Jókai éltében, a századforduló táján született meg ez az érdekes balatonfüredi lap, amelyen hazánk első vitorlásegylete, az 1867-ben alapított Balaton-Füredi Yacht Egylet műhelye és klubhelyisége látható. E tóparti látvánnyal írónk minden bizonnyal találkozott füredi útjai alkalmával.”
A nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay