Beérett a vetés, jöhet az aratás?

„Most minden jel arra utal, hogy eljött az idő, beérett Orbán Viktor és a magyar nemzeti oldal vetése. Nagy kérdés, milyen lesz az aratás?

Nekünk, magyar patriótáknak érthetően az a legnagyobb félelmünk, hogy miközben a receptünk gyógyír Európának, itthon egy év múlva bekövetkezik a fiaskó és egy, a lengyelországihoz hasonló totális és erőszakos visszafordulás következik be, esetünkben a Gyurcsány–Bajnai-féle idők sötétségébe, megspékelve egy túlmozgásos nárcisszal a kirakatban. Ezért is fontos, hogy

világszerte ismertté váló alapvetéseinket tudjuk és hirdessük, de még fontosabb, hogy a sikerben a teljes nemzet osztozhasson, hogy Orbán Viktor magyar hívei a politikai igazság és az erkölcsi fölény biztos tudatában vívhassák meg egyéni küzdelmeiket a saját környezetükben.

Akárcsak a vasárnapi misén, fontos újra meg újra elismételni hitünk és törekvéseink alapjait. Ebben barátunkat és harcostársunkat, a fiatalon és értelmetlenül elhunyt Nagy Ervin filozófust hívom segítségül. Ervint épp e cikk megjelenésekor, szerdán búcsúztatjuk Gyöngyösön, előtte is tisztelegve idézem fel utolsó nagy munkáját, a magyar konzervatív gondolkodás és politikai gyakorlat 15 pontját, mely januárban látott napvilágot a Mandineren. Érdemes rákeresni a teljes írásra! E pontok egyszerre tükrözik nemzeti oldalunk szellemi fölényét, egyben figyelmeztetnek a kiüresedés, az úttévesztés és az opportunizmus jelentette nagy kockázatra.

Nagy Ervin a témát már két éve, a Tranzit- és Kommentár-közösségekből kiinduló új áramlatokra reflektálva felvetette a Véget ért a pancser konzervatívok kora, megszületett a tihanyi jobboldal című munkájában a Pesti­Srácokon, ezt is érdemes újraolvasni. Most a 15 pontban többek között kiemelte:

»Tagadjuk az egyformaságot. […] Hisszük, hogy az igazság nem az egyenlőségen, hanem az erényen és a teljesítményen nyugszik, azaz kinek-kinek a saját érdemei szerint. Hiszünk továbbá a lojalitásban, a bátorságban, az igaz­ságban. A szorgalmas munkában. A tiszteletben, a becsületben és a felelősségben. […] Eszménk a magabíró Magyarország. Nem kívánunk megfelelni a Nyugatnak, nem a politikai baloldalhoz viszonyítjuk saját magunkat, meg akarjuk törni az utóvédharcot folytató neoliberális hegemóniát.«

Lássuk azt is, hogy mik nem vagyunk:

»Elvetjük a felvilágosodás kincstári optimizmusát és elutasítjuk a céltalan, végnélküli progressziót. Hisszük, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy semmilyen. A tízparancsolat és Jézus tanítása nélkül elveszítjük az élet nagy döntéseihez szükséges iránytűt, éppen ezért védjük a zsidó–keresztény kultúrát.«

Továbbá: »Tagadjuk az utópiákat, a nácik és a kommunisták lázálmait. Visszautasítjuk a szabadságot korlátozó mai ideológiákat, a liberalizmus mai formáját, a korlátok nélküli, végtelen szabadság kultuszát, valamint a woke-marxizmus eltörléskultúráját.«

S végül jöjjön a 15 pontból egy gyönyörű hitvallás:

»Saját mintákat teremtünk, elővesszük és újra értelmezzük a múltból azt, ami már egyszer bevált, azaz saját szabályaink szerint élünk! Így hátunk mögött hagyjuk a progresszív napirendnek való megfelelési kényszert.«”

Nyitókép: Képernyőmentés