A tényellenőrzés kiforgatása: mit tanulhat a Lakmusz Zuckerberg kritikájából?

„Évekkel ezelőtt elérte a nagypolitika ingerküszöbét az a globális jelenség, amelyre válaszul most a Meta-vezér az eddig működő tényellenőrzési rendszer módosításával reagált. A véleményszabadság politikai-etikai sajátosságainak része, hogy lehetővé tegye különböző nézőpontoknak és véleményeknek az ütköztetését, megosztását.

A fact-checking mindeközben műfaji jellegéből fakadóan a szabadon terjedő közlések tényalapját, valóságtartalmát vizsgálja – ugyanakkor a kérdés az, hogy ez átalakul-e cenzúrává? 

A cél a tényellenőrzésnél esetében az, hogy vizsgálja a közlések valóságtartalmát, illetve, hogy a különböző perspektívák gazdagítsák a kontextust, így a tisztánlátást a tények kapcsán, nem az, hogy megrostálja azokat. 

Mégis azt látjuk, hogy a magukat önkényesen kinevező igazságot hirdető »tényellenőrök« sok esetben átkerülnek ennek a választóvonal másik oldalára, ahol a különböző, saját véleményüktől eltérő álláspontok delegitimálásával éppen azt a cenzúrát fejtik ki, amely ellen elvileg megalakultak. Ez a »bírói« szerep pedig nem árnyalja a diskurzust, hanem beszűkíti azt.

A saját farkába harapó kígyó – a Lakmusz esete a »tényellenőrző« cenzúrával

Mivel a Lakmusz saját magát tényellenőrző portálnak nevezi, felmerül a kérdés, vajon mennyi önkritikával fog számot vetni azzal a nyilatkozattal, amelyet az egyik legnagyobb közösségimédia-platform alapítója megfogalmazott. Fontos azonban leszögezni, hogy a Lakmusz és a Facebook tényellenőrző tevékenysége nem hasonlítható össze, hiszen a Lakmusz nem töröl semmit az internetről, szemben a Meta »tényellenőreinek« eddigi gyakorlatával. Zuckerberg állítása az, hogy a tényellenőrzés átcsúszott egy olyan szélsőséges spektrumra, amely ellehetetlenít és eltávolít sok olyan véleményt a közösségi oldalakról, amelyek nem illeszkednek bele a tényellenőrzők világlátásába. Ez a típusú cenzúra azt üzeni, hogy bizonyos vélemények annyira károsak vagy elfogadhatatlanok, hogy azokat nem lehet cáfolni vagy megvitatni, hanem egyszerűen el kell hallgattatni. Ez a személetmód pedig gyengíti a nyitottságot és a szabad véleménynyilvánítás eszméjét, amelyet éppen a tényellenőrző portálok hivatottak eredendően védeni. Ráadásul a »káros« és »elfogadhatatlan« kitétel szubjektív és kellően rugalmas is.

A Lakmusz reakciójából azonban semmiféle szakmai reflexió nem olvasható ki a cenzúrává változott tényellenőrzés kapcsán. A témát fejtegető cikkének a portál azt a címet adta, hogy »Zuckerbergnek hirtelen eszébe jutott, hogy mégsem jó a Facebook tényellenőrző programja, amire eddig büszke volt«. Mint írták: »A Facebook-vezér nemcsak az újságírók munkáját, hanem a program eddigi működését is hamis színben tüntette fel, amikor bejelentette: a cég „megszabadul” a tényellenőrzőktől. Trump közben nagyon örült a döntésnek.«”

Nyitókép: Jaap Arriens/NurPhoto/AFP