Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer.
(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
Így, hogy a legutóbbi uniós fogyasztási adatok láttán mostanra újfent jólesően kibezzegromániázta magát mindenki, aki pont addig veti meg a lebutított propagandaüzeneteket, amíg nem ő maga él velük, vegyük magunkat egy kicsit komolyabban, és nézzük utána,
hogyan is látja a helyzetet az Európai Bizottság,
ha már épp most tette közzé a társadalmi konvergenciáról szóló jelentését. Azonos szempontok alapján vizsgálva a két országot, és értékelve, melyik mit tudott letenni az asztalra.
„Az elmúlt években megfigyelt javulás ellenére a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya továbbra is az egyik legmagasabb: régiótól függően 12,3 és 45,3 százalék között mozog, 32 százalékos átlaggal” – tudjuk meg Romániáról, azon magyarázattal együtt, hogy ennek hátterében „a kevés gazdasági lehetőség, valamint az egészségügyi, oktatási, munkaügyi és szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés áll”.
Őket kellene utolérnie a Bod Péter Ákostól a Nyugati Fényen át Magyar Péterig terjedő kórus szerint
annak a Magyarországnak, ahol ugyanezen jelentés szerint bár 2023-ban „hosszú évek után először” némileg valószínűleg nőtt a szegénység kockázatának kitettek aránya, de még mindig alatta marad az uniós átlagnak: 11,3 és 25 százalék között mozog (azaz a legrosszabb helyzetű magyar régióban 2,2-szer gyakoribb a szegénység, mint a legjobb helyzetűben;
Románia esetében a szorzó 3,7-szeres,
de legalább országos átlagban fogyasztanak a polgárok, mint a kisangyal).
A brüsszeli dokumentum kiemeli továbbá Magyarországgal kapcsolatban, hogy a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya továbbra is alacsony, csakúgy, mint a jövedelmi egyenlőtlenség: a legfelső ötöd 3,9-szer annyit keres, mint a legalacsonyabb jövedelmű; az uniós átlag 4,7, a romániai 5,8. Tény, hogy Románia az utóbbi években egymillióval tudta csökkenteni a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek arányát – ez azonban mindössze azt jelenti, hogy
jóval magasabb bázisról indulva nagyjából ugyanolyan javuló tendenciát produkált, mint Magyarország.
Meglehetősen valószínű, hogy fordított helyzetben, azaz ha a magyar háztartások fogyasztása lenne oly bámulatosan magas, mint állítólag a románoké, messze átlag feletti társadalmi egyenlőtlenségek és szegénységi ráták mellett, akkor a Bod Péter Ákostól a Nyugati Fényen át Magyar Péterig terjedő kórus nem szűnne hangsúlyozni, hogy
meg ne tévesszen a magas magyarországi fogyasztás bárkit is, csupán az a kevés kiváltságos szórja a pénzt,
továbbá az a néhány kedvezőbb GDP-adat se a világ, hiszen úgyse fenntartható, hanem tessék odafigyelni a lényegre, a nyomorúságban küszködők arányára, bezzeg Románia.
Ezért praktikus ez a zsigeri kisebbségi komplexus és/vagy igazodási kényszer: segítségével egyszerűen
mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer.
De böngésszük tovább az Európai Bizottság jelentését. Magyarországon a felnőttek 59 százaléka rendelkezik legalább alapszintű digitális készségekkel, ami az uniós átlagot meghaladó arány – állapítja meg a szöveg, arra tippelve, hogy a jelentős javulásban közrejátszhat egyebek mellett „a szélessávú internethez való hozzáférés átlag feletti növekedése, az e-kormányzati szolgáltatásokba való beruházás, valamint néhány uniós finanszírozású képzési projekt”.
Hát Románia? Idézem: „2023-ban a 16 és 74 év közöttiek kevesebb mint egyharmada rendelkezett legalább alapszintű digitális készségekkel (27,7 százalék, szemben az 55,5 százalékos uniós átlaggal). Ez a lemaradás 2021 óta tovább nőtt”.
Meghökkentő, hogy létezik európai ország, amely ilyen alacsony számot tud felmutatni,
de tény, hogy az Eurostat vonatkozó adatsorai alátámasztják az állítást.
Kizárólag Romániára vonatkozóan megtudjuk még, hogy az ottani önálló vállalkozók 68 százaléka szegénynek minősül, és e téren az elmúlt években nem történt javulás, továbbá hogy 10 roma közül közel hat (egészen pontosan 58 százalék) nem rendelkezik egészségbiztosítással és az elmúlt öt évben nem vett igénybe semmilyen egészségügyi szolgáltatást (ezen a ponton a bizottsági dokumentum szerzői elnézhetettek valamit, mert az általuk idézett felmérés szerint valójában 58 százaléknak van egészségbiztosítása; ugyanazon adatok szerint mindenesetre
a magyarországi romák körében 93 százalékos az egészségbiztosítási lefedettség).
Óvodába a Bizottság megállapítása szerint Magyarországon a gyerekek 93,4 százaléka jár, Romániában a háromnegyedük, az ottani romáknak azonban csupán 27 százaléka (utóbbi arány az uniós Alapjogi Ügynökség szerint Magyarországon 59 százalék). A jelentés pozitívan szól a 80,7 százalékos magyar foglalkoztatási rátáról, míg a románnal kapcsolatban rámutat, hogy 68,7 százalékkal EU-szerte az egyik legalacsonyabb.
De természetesen Magyarország se csupán dicséreteket kap: a korai iskolaelhagyók aránya például két évtizede 12 százalék körül stagnál, szemben a javuló uniós átlaggal –
csakhogy Románia esetében ugyanez a mutató 15,6 százalék, a vidéki térségekben ráadásul a helyzet 2019 óta romlik;
az ott élő román tinédzserek egyharmada hiányzik az iskolából időlegesen vagy állandó jelleggel azért, hogy otthon dolgozzon.
Bezzeg.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Két lölőzés és jachtleleplezés közben akár végig is lehetne gondolni, hogy vajon tényleg a minél magasabb és látványosabb fogyasztás-e a lényeg. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Sajnos az se kizárt, hogy Magyar Péter a lehető legszemérmetlenebbül hazudik, de még ráadásul becsületet is sért a „drogos” és „zsarolható” bélyegek osztogatásával. Francesca Rivafinoli írása.
A pártvezér országjárása is csúfos kudarc volt.
Minden jó volt, amíg meg nem jelent a Tisza-vezér.
Magyar Péter szövetségese korábbi önmagát is alul tudta múlni.
Látványos, mennyire megcsappant az érdeklődés.
„Ő legalább másfél évtizedig a Fideszből élt, hirtelen megvilágosodások nem léteznek.”
A pártvezér országjárása is csúfos kudarc volt.
Egyre nyomasztóbb a helyzet.
