Nos, „Tóni” még mindig nem utasított, de nocsak – Peti most már igen

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

„Nézzenek a tükörbe, nézzenek a gyerekeik szemébe, és szégyelljék magukat! Szégyelljék magukat!” – üzente Veszprémben Magyar Péter rideg, nyers hangon feltehetőleg nekem is, miután 

Már majdnem át is futott az agyamon, hogy tényleg, nem kellene-e kivételt tennem azon szabály alól, hogy politikustól nem fogadok el utasítást, és nem kéne-e mégis megszaggatnom ruhámat, ha maga a messiás mondja (mert miért ne léphetne fel erkölcsi autoritással olyasvalaki, aki hol a feleségéről készít titkos felvételt, hol egykori évfolyamtársának érdemjegyeiről terjeszt buta pletykákat, hol pedig videóriportból vágatja ki a reá halovány árnyként vetülő félmondatot) – de valami azért csak nem hagy nyugodni.

Ugyanazon veszprémi gyűlésen az EP-választásokkal kapcsolatban azt hallottuk, hogy a szavazók „dönthetnek hazaszerető fiatal és középkorú, tapasztalattal rendelkező, sok nyelven beszélő, a világ legjobb egyetemein végzett (…) diplomata vagy közgazdász mellett [ezek volnának Magyar jelöltjei], vagy levitézlett, bukott, zsarolható, nyelveket nem beszélő, ámde ereszen jól mászó, drogos politikusok mellett. Tessék választani!” (Hosszú taps, üdvrivalgás.)

Ha ugyanis propagandista volnék, és úgy általában, a Mandiner szégyenletesen tolná a szekeret, akkor nyilvánvalóan eljutott volna az éber főkommentelőhöz az a két héttel ezelőtti írás, amelyben konkrétan idéztem a kormánypártok képviselőjelöltjeinek életrajzait – a szikár tények alapján meglehetősen hazaszerető fiatal és középkorú, tapasztalattal rendelkező, sok nyelven beszélő,

Ha viszont eljutottak hozzá ezek az információk, vagy már eleve tudott róluk, és annak ellenére állítja, hogy aki nem az ő jelöltje, az kizárólag magyarul bír megszólalni és totálisan levitézlett (mint például Szekeres Pál, aki olimpiai bronzérme és súlyos balesete után háromszoros paralimpiai bajnokként vonult be a sporttörténelembe, hol tőrrel, hol pedig karddal vitézkedve, hogy azután a Nemzetközi Kerekesszékesvívó-szövetséget vezesse) – akkor

de még ráadásul becsületet is sért a „drogos” és „zsarolható” bélyegek osztogatásával.

Vagy miről tud az exbennfentes, amiről a földi halandó nem? A különböző pártok európai parlamenti képviselőjelöltjei közül ki mászik jól az ereszen, és ezt mikor és hol bizonyította? Tessék előállni vele, közérdekű információról van szó.

Sőt, kikre, hiszen többes számban emlegeti őket a szónok.

Persze azt is lehet, hogy minden politikai közösséget és azok minden egyes tagját aszerint ítélünk meg hetedíziglen, hogy milyen hatósági feljegyzés született egy adott emberéről valamely magánéleti szituációban 2020 végén, de nem kizárt, hogy abból Magyar Péterék se jönnének ki teljesen jól.

Vagy a propagandát is pont annyira veti meg a politikus, mint a korábbi közösségét –

Ha a Mandiner számokkal alátámasztva publicisztikákban vitatkozik politikusi állításokkal, az megvetendő suttyóság, ha viszont Magyar Péter végigródsózza az országot azzal a szöveggel, hogy Gál Kinga, Győri Enikő, Szekeres Pál és társaik inkompetens drogosok, az fénylő hazafiság? A szebb és morálisabb jövő nyitánya? A szeretet erejének diadalmaskodása?

Az őt olykor vallásos révülettel követő orbánfóbok lelkét az Orbán-összes első és harmadik kötetéből kimásolt retorikai fordulatokkal simogató politikus önellentmondásait megpedzegetni karaktergyilkolászás, ellenben amikor ő a politikai gyűlésén arról sztorizgat, hogy

A kólásdobozról egyébként 2012-ben írt a HVG: a dunaharaszti Coca-Cola-üzem avatásáról hozta el „tréfás tárgyi emlékként” és őrizte akkor már vagy két hónapja a miniszterelnök sajtófőnöke; örülünk, hogy 2024-ben ez a legdurvább túlkapás, amit egy jól értesült kritikus el bír mondani róla. Bezzeg Magyar Péter táborában kettő hónap elteltével olyannyira nincs jele a személyi kultusznak, hogy

gyűlésének résztvevőit pedig a szervezők buzdítják, hogy érkezzenek „Magyar Péter style” öltözetben (a fehér sapkás nők után itt az akciósan 47 990 forintos fehér sportcipő mint identitásképző elem).

Lehetne elmélkedni azon is, hogy aki nevetséges propagandának tartja, ha bárki is alábecsüli hallgatóságának általa (felül)becsült létszámát, az miért érzi szükségesnek a következőket megfogalmazni Orbán Viktorral kapcsolatban: „[állítólag] rendőrökkel akarták szegényt megakadályozni abban, hogy egy szélsőjobboldali konferencián elmondja a véleményét. Persze nem akadályozták meg, ugyan nem volt senki kíváncsi a véleményére, de elmondhatta.”

Több polgármester is vért izzadt, a belga rendőrség kivonult, nehogy színpadra állhasson mások mellett egy olyan miniszterelnök, akit a kutya se hallgat? 

Arról ugye nem is beszélve, hogy amennyiben Magyar Péter szerint egy „Nemzeti konzervativizmus” című konferencia szélsőjobboldali, akkor jól értjük-e, hogy az ott elhangzott gondolatokat és az ott felszólaló politikusokat szélsőségesnek tartja és véleményüket nem osztja. Csak mert például a német Értékunió vezetője, Hans-Georg Maaßen tartott előadást „A migráció mint ideológiai projekt” címmel, a brit Konzervatív Párt egyik tagja pedig a kiskorúak egyre romló mentális egészségéről és a megoldási lehetőségekről beszélt.

De talán ennél is nagyobb kérdés, hogy mire gondolt a költő, amikor többek között a Hír TV, a megyei lapok és a Mandiner munkatársainak Veszprémből megüzente: „ígérem, másfél hónap múlva hosszú, ámde tartós szabadságra mehetnek”.

Ha pártja Brüsszelbe küldi a Meta londoni jogtanácsosát, akkor automatikusan szilencium fog életbe lépni? Vagy Magyar Péter fogja magát, és a nagy elődök nyomdokaiba lépve határozottan rátenyerel a szerkesztőségek asztalaira? Mindenesetre végre egy konkrét, kézzelfogható ígéret:

***