Szakértő a kegyelmi ügyről: Minden krízis alkalmat ad arra, hogy mélyreható változások mehessenek végbe

Elindult Perlaky-Papp József kommunikációs szakértő Facebook-oldala. Az utóbbi heteket meghatározó kegyelmi ügy számos kérdést vetett fel mind a politikai pártok között, mind a társadalom széles rétegéiben. Az ügy kapcsán felmerülő kérdéseket a kríziskommunikáció szempontjából járta körül a szakértő. 

Perlaky-Papp József bejegyzését teljes terjedelmében közöljük.

„A kegyelmi ügy lecsillapodása megengedi az értelmezések megfogalmazását. Mi, kommunikációs szakemberek kísérletet tehetünk a tanulságok megfogalmazására.

Akkor lássuk, hogyan is állunk?

A kegyelmi botrány bő egy hétig hízott és tombolt, a kivezetése pedig még több, mint két hetig tartott. A parlament tavaszi ülésszakának nyitónapjának végével került az elcsendesülés állapotába, napról napra közelebb kerül a teljes lezáráshoz.

A kegyelmi krízis kifejlődése, dinamikája, lefutása röviden így foglalható össze:

Február 2-án, pénteken jelenik meg a látóhatáron, majd óráról órára duzzad az ereje. Február 6-án, kedden a köztársasági elnök, az örmény elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón bántóan téves választ ad újságírói kérdésre. Ekkor »lobban be« igazán az ügy, itt válik pusztító erejűvé.

Két nappal később már a miniszterelnöknek kell közbeavatkoznia, mert a politikai közössége mögötti bizalom egyre gyorsabban ritkul. A veszélyt jól érzékeli, a baj továbbfertőződését kell megállítania, megszólalásával a probléma kivezetésének az irányát határozza meg. Az ügy rendezésének napjáig, szombatig újabb két nap telik el.
A krízis addig, mint egy telhetetlen étvágyú kisgömböc növekszik.

Február 10-én, szombaton a feszültség jó részét kivezetik az ügyből: Novák Katalin, köztársasági elnök asszony hibáját elismeri, bocsánatot kér és lemond hivataláról.
Varga Judit, volt igazságügy miniszter közleményben bejelenti, hogy távozik a közéletből. Az elégedetlenség a két hölgy kiszállása után Balog Zoltánt találja meg, aki február 13-án, kedden egy nem teljesen végig gondolt nyilatkozatot tesz közzé.

A hiba gyorsan végzetessé válik, három napra rá már neki is meg kell válnia a legfőbb egyházi tisztségétől. A 16-án, pénteken megszervezett influenszer tüntetésig az ügy már minden érintett skalpját begyűjtötte. A miniszterelnök az, aki megszólalásaival módszeresen varrja el a szálakat, rendezi a nyitott kérdéseket.

A probléma megismétlődése nem fordulhat elő. A miniszterelnök az évértékelőn, a pénteki Kossuth rádiós interjújában, és a parlament tavaszi ülésszakának a kezdetén elmondott beszédében erre tett kísérletet. Az intézményekben elrendelt alapos vizsgálat, a vezetői kinevezésének rendjének újragondolása és a gyermekvédelmi törvény bejelentett szigorítása az ügy végső lezárását célozza.

A digitális világ krízisei igazi szörnyszülöttek.

Minden előzmény nélkül egyszer csak megjelennek és rövid idő alatt hatalmas pusztítást végeznek. A kríziskommunikáció célja a legtöbbször ezért a veszteség minimalizálása. A kommunikáció akkor tudja a legkisebb veszteség pontját elfoglalni, ha gyorsan, pontosan, a megfelelő eszközön keresztül, a megfelelő személy reagál.

Nézzük ki hogyan oldotta meg a rá rótt feladatot:

Azért fizet magasabb árat az elnök mögött álló politikai közösség, mert az ügy gazdája, felelőse, a köztársasági elnök nem ismeri fel időben a veszély nagyságát, elvéti a kommunikációt és késlekedik a megfelelő reakcióval. A miniszterelnök egyfajta kommunikációs gyám szerep tűnik fel, aki arra hivatott, hogy átvegye az ügy alakításának az irányítását és elvégezze a munka lényegi részét.

Az ügy gazdájának, a köztársasági elnök asszonynak így már csak a hibáztam-bocsánatot kérek-lemondok lépés marad. Az elnök asszony lépései szombat 17 óráig nem csillapították, hanem táplálták az elégedetlenséget. Az ügyben tett első nyilatkozata megerősítette, hogy kizárja az embereket az ügy megismeréséből. 

Az érthetetlen katari út, az azalatt született, a nyilvánosság állapotát teljesen figyelmen kívül hagyó posztjai olyan dinamikát indíthattak volna el a miniszterelnöki kommunikáció nélkül, amely a jelenlegi hatalmi struktúrát is megrendíthette volna.

Varga Judit személyes kommunikációja – a saját szempontjából – a legkisebb sérülés elve mentén haladt. Az ügyben viselt szerepe megengedte számára a szélárnyékban mozgó »csendes«, „arc nélküli” kommunkációt.A vihar tombolása alatt hozott kommunikációs döntései helyesek voltak. A reputációs sérülései így kisebbek, regenerációja viszonylag gyorsabb lehet.

Balog Zoltánt az a szóbeszéd húzza bele az ügybe, hogy a kegyelmi döntésben tanácsával, javaslatával részt vállalt. Szerepéhez képest magas árat fizet az ügyért, ezt a kialakult helyzet félreértése és az abból fakadó hibás kommunikáció okozza. Az első megnyilvánulása szükségessé teszi az újabb korrekciós megszólalást. Ekkor viszont már mindennek magasabb az ára és a fizetés azonnal esedékes. Mivel ő aktív politikai szerepet nem visel, így inkább az egyházi és a politikai közösségén belül szenvedi el a károkat.

Emiatt ismét ő válik megoldó emberré, feladata a rendrakás. Világos, ha nem az ügyben érintettek viselik a felelősséget, akkor az a teljes politikai közösség számláján jelenik meg jóval magasabb árfolyamon számolva. Egy lendületbe került morális krízis napok alatt képes elinflálni a politika mögül a bizalmat.
A kár pontos mértékét majd a kutatások mutatják meg.

Érdekesség, hogy a veszteséglistára egy meglepő szereplő is odakerült, pedig ennek előzetesen semmi jele nem volt. A kegyelmi ügy néhány nap alatt maga alá gyűrte a teljes nyilvánosságot. Faltól-falig ért, az atv stúdiója invázió üzemmódba kapcsolt. A stúdióinterjúk a Nap Tv legfényesebb időszakát idézték. Egymásnak adták a baloldali politikusok a kilincset.A nézők, de még maguk az ott megszólaló baloldali politikusok is meglepve tapasztalhatták: amit mondanak az működik. 

Az ügyhöz kapcsolódó megállapításaik jó része érvényes volt, a téma mögött óráról órára gyűlt a többség. Megdöbbentő volt látni, hogy az ügy milyen hirtelen ütött évtizedes lyukat az időben és hozta vissza a Gyurcsány korszak hangulatát. Éppen emiatt lehetett fájdalmas a baloldali politikusoknak, hogy a jelentős tömeget vonzó influenszer tüntetésen nem kértek a pártjaik jelképeiből és a színpadra sem állhattak fel. 

A tüntetés szervezői úgy ítélték meg, hogy jelenlétük elvehet a tüntetés sikeréből. A baloldali politikus szónokként sem hoz, hanem inkább visz.A sajátjaiktól kapott »ciki vagy« nagyon fájdalmas értékítélet.Mindezek után az idő gyorsan visszazökkent: a pártok által szervezett megmozdulások ismét gyér érdeklődés mentén zajlanak.

A veszteséglista végére még felfért a református egyház is. Balog Zoltán nyilatkozatai, az ügyben elítélt személy egyházi megbízatása a mai napig erodálja a szervezettel szembeni bizalmat.

A köztársasági elnök asszony a lemondó beszédében a politikát kemény, olykor kegyetlen világnak nevezte. A logika alapján a kríziskommunikációt is méltán nevezhetjük nehéz feladatnak, kemény kihívásnak. A legtöbbször a hirtelen feltámadó pusztító erőktől kell menekíteni mindent, ami számunkra érték. Az ebben tapasztalattal nem rendelkezők sokszor úgy viselkednek, mint a turisták a tengerparton, akik a látóhatáron feléjük vágtató cunamit csak érdekes természeti jelenségnek látják. Az utolsó pillanatig nem érzékelik mekkora a baj, a veszélyérzetük csak a cunamival együtt érkezik meg. Eredménye a kármentés nélkül megtörtént pusztítás.

Minden krízis alkalmat ad arra, hogy mélyreható változások mehessenek végbe. A kegyelmi ügy hozadéka, hogy felszínre emelt egy olyan problémát, amiért mindannyian szégyenkezhetünk. Az utóbbi három hét eredménye, hogy ennek helyrehozása közös ügyünkké vált. A közéleti feladatlista elejére került a hányattatott sorsú gyermekek biztonságának helyreállítása. 

A közösség bizalma ott gyűlhet újra össze, ott szilárdulhat meg, ahol ezzel a lehetőséggel jól sáfárkodnak.”

***

Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner