Az azonban egyre inkább körvonalazódik, hogy a gender, a háború és a migráció kérdésében szinte az elvakultságig vonalas, Ursula von der Leyen és Manfred Weber által fémjelzett erőközpont teret veszíthet, akár már a közeli jövőben.
Ha úgy tetszik, Brüsszel ellenzéke kezd csatákat nyerni, egyúttal látványosan növelni a befolyását a folyamatokra. Már amennyire ez lehetséges.
A magyar miniszterelnök szerint mindez azért valahol törvényszerű folyamat is, hiszen a nemzetállami léthez ragaszkodó irányzata társadalmak valós igényeire és értékeire rezonál. Az embereknek kezd elegük lenni a nemváltoztató irányzatokból, a végletekig hajszolt háborúból és az egyre több konfliktust generáló bevándorlásból. Azt sem díjazzák, ha más földrészekről, esetleg egy formálódó kvázi-birodalmi központból diktálják nekik, mi a helyes, s mit kell gondolni családról és hazáról. Pontosabban: mit nem szabad.
Kétségtelen ugyanakkor: az Európai Parlamentben és a különböző sóhivatalokban ez a gondolat továbbra is ellenzékben van.
A hatalmi rend azonban mindenképp megborult, a változást szinte tömegek óhajtják.