ünnepe december 13-ára esik, amely a Gergely pápa-féle naptárreformig az év legrövidebb napja volt, így gonoszjáró napnak is tartották.
Luca napjáról úgy tartották, hogy éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra. E napon bizonyos női munkákat még a XX. században is tiltottak. A hiedelem szerint Luca megbüntette azokat, akik a neve napján fontak, szőttek, lúgoztak, kenyeret sütöttek vagy meszeltek. Tilos volt továbbá varrni is, mert akkor az „asszonyok bevarrták a tyúkok tojókáját”, így kevés tojásra számíthattak a következő évben. De szokás volt még a gazdasszonyokat e napon sokat ültetni és kímélni, mert úgy hitték, hogy akkor a tyúkjaik is tojósak lesznek.
Különösen a Dunántúlon terjedt el a „lucázás” másnéven „kotyolás”. Ilyenkor a falubeli gyerekek a hajnali mise (rorate) után körbejárták a házakat, és mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért, almáért, dióért cserébe.
További érdekesség, hogy valamennyi tájegységen ekkor kezdték faragni a lucaszékét tizenhárom féle fából. Utóbbiról azt gondolták, hogy ha készítője a szentmisén ráállt, megláthatta kik a közösség boszorkányai, mert
a babona szerint a bűbájosok ilyenkor szarvakat viseltek a homlokukon.