Kis adventi igecsokor tiszás prédikátoroknak
Mit üzen a Tisza-vezér által eszközként használt Biblia azoknak, akik időközi választásokon nem indulnak? Francesca Rivafinoli írása.
Lássuk, milyen a Magyar Péter által dicsért francia bezzegbilliomos!
Vártuk, vártuk, de csak nem tényellenőrizte ezt se a Lakmusz – úgyhogy folytassuk a munkát önerőből, uniós források nélkül, és vegyünk górcső alá egy újabb tanulságos Facebook-posztot; különös tekintettel a TISZA-vezér rendőrállamot belengető, a belügyesek gazdagokra való statáriális ráküldését előirányzó egyidejű mondataira.
Kapcsolódó vélemény
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki.
„Tudjátok mi a különbség a tökös, hazaszerető francia milliárdosok és a közbeszerzéseken felhízlalt orbáni oligarcha között?” –
tette fel a kérdést Magyar Péter, majd rögtön meg is válaszolta:
az utóbbi „3 milliárd forint adófizetői pénzen rendez születésnapot a legújabb feleségének egy francia luxus kastélyban, a franciák pedig segítik a hazájukat a bajban”. Merthogy a párizsi Notre Dame újjáépítését „a francia tőkésosztály” fizette, amely „800 millió eurót dobott össze”, Bernard Arnault luxusipari mágnással és a L’Oréal-örökös Bettencourt családdal az élen, akik 200-200 milliót ajánlottak fel.
Bemelegítő jelleggel rögzíthetjük, hogy a „3 milliárd forint adófizetői pénzen” tartott születésnapra vonatkozó, visszatérő állításra még a HVG sem talált bizonyítékot; csak azt tudták kikutatni, hogy
ha minden úgy lett volna, ahogy Magyar állítja, a beblöffölt összeg akkor is kizárt.
Azóta Várkonyi Andrea azzal cáfolt, hogy „Franciaországnak a közelében sem” jártak, Balatonalmádiban ünnepeltek – nem muszáj elhinnünk neki, de bizonyíték híján a TISZA-vezér sem igen ad okot arra, hogy komolyabban vegyük a hárommilliárdos szülinapot, mint a kétezer ügynököt.
Mindemellett külön pikáns, amikor egy hagyományosan adófizetői pénzből milliókat kereső és
a magánszférában is kifejezetten Mészáros-cégnél kopogtató politikus állítja, hogy ha egy gazdag vállalkozó pénzt költ, az csakis adófizetői pénz lehet
– bár valahol nyilván az, hiszen a tekintélyes adókat fizető multimilliárdosok értelemszerűen adófizetők; ennyiben a pénzük is egy adófizető pénze.
(Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy aggódva érdeklődjek,
minden balos politikaipedofília-szakértő jól van-e, nincs-e tömeges baj: amikor ugyanis a héten a TISZA elnöke a niklai óvodában fotózkodott,
hogy jóságos bácsiként átadja a kicsiknek a tiszás adófizetők pénzéből vásárolt és hatalmas „TISZA PÁRT” feliratokkal-logókkal ellátott mikuláscsomagokat, nem hallottam a felhördülést. Ugyanilyen síri csönd lenne-e vajon, ha Menczer Tamás vitt volna egy oviba narancssárga Fidesz-logós meglepit? Zárójel bezárva.)
Az alma körtével való összehasonlítása szintén ügyes technika: az elénk festett kép egyik oldalán azt látjuk, ahogy a vagyonos magyar a felesége kerek születésnapját ünnepli, a másikon meg azt, ahogy a gazdag francia a Notre Dame újjáépítéséhez adakozik. Joggal éreznénk kínos propagandának, ha valaki kiposztolná, hogy
a Mészáros Csoport karitatív tevékenységét koordináló alapítvány hol a koraszülöttmentésre ad 66 milliót, hol ritka betegséggel küzdő kisfiúk és kislányok fejlesztéséhez nyújt támogatást, hol pedig mozgáskorlátozott ovisoknak finanszíroz játszóteret,
miközben Franciaország leggazdagabb embere (sújtsa őt a dolgozó nép megvetése) 101 méteres jachtján pezsgőzik a fedélzeti kertmoziban – csakhogy a tiszás demagógia nemigen különb.
De nézzük meg közelebbről is azokat a morálbajnok franciákat, a bezzeggazdagokat. Az már eleve nem állja meg a helyét, hogy a Notre Dame költségeit kizárólag francia vállalattulajdonosok adták volna össze (esetenként adókedvezményt is kapva cserébe). 150 országból 340 ezren adakoztak, átlagosan 236 eurót, de jelentős részben 100 euró alatti összeget.
Éppúgy fizettek a gazdagok, mint a malacperselyüket feltörő gyerekek és a párnacihába benyúló időskorúak
– Bernard Arnault 200 millió eurós felajánlása nagyvonalú és példás volt ugyan, a viszonyaihoz képest azonban még az is lehet, hogy a zsebpénzéből adakozó hittanos nagyobb áldozatot hozott. Aki a luxusfölöslegből látványosan befizetett milliók előtt leborul, míg a névtelen szorgos kisember két fillérét észre sem veszi, abból akár még azt is kinézhetjük, hogy lebüdösözné az igyekvő melóst, miközben szervilisen hajbókol a kegyeket osztogató von der Leyenek előtt.
Bernard Arnault a világ egyik leggazdagabb embere – hol ő a legelső, hol lecsúszik a dobogóról, de Bill Gatest például stabilan előzi.
Tőzsdei árfolyamtól függően vagyona 30 milliárd eurókkal ingadozik fel-le: hol 170 milliárd, hol a kétszázat is meghaladja; ebből adott a székesegyház helyreállításához 200 millió eurót, azaz 0,1 százalékot. Mintha egy 100 millió forintos vagyonnal rendelkező magyar a kivételes nagyvonalúság gesztusaként ajánlana fel egy ötéves időintervallumra, részletfizetéssel százezer forintot – ez azért nem tűnik túl egyedülállónak. A legalsó kategóriájú tiszás kártya előfizetője is évente és csak erre a célra elutal 36 ezer forintot. Sőt: egy 2021-es összeállítás szerint Mészáros Lőrinc abban az évben az akkori összvagyonának 0,27 százalékát jótékonykodta el.
Hozzá kell még tennünk, hogy Arnault azzal kezdte luxusmárka-birodalmának kiépítését, hogy
35 évesen egy felvásárlási akció keretében 9000 munkavállalót bocsátott el (bezzeg).
Vagyona a Covid első évében úgy nőtt duplájára, hogy 2020 márciusában eleve 63,7 milliárd euróról indult (ez akkori árfolyamon 21 658 000 000 000, azaz huszonegybillió-hatszázötvennyolcmilliárd forintot tett ki), ebből lett 12 hónappal később 126 milliárd, mára pedig némi csökkenés után is 181 milliárd euró (forintban közel 74 billió).
Mészáros Lőrinc a cégeivel 990 milliárd forintnál (azaz 2,4 milliárd eurónál) tart; ami sem azt nem jelenti, hogy adakozást kellene indítanunk a megsegítésére, sem azt, hogy a világviszonylatban nem egetverően gazdag magyar milliárdosok ne lehetnének így is bátran még krőzusabbak (mégiscsak mutasson példát Szent Erzsébet szülőhazája),
de talán ne bezzegezzünk olyan nyugati üzletembert, aki a „Louis Vuitton Moët Hennessy” luxusvállalat tulajdonosaként klasszikusan a fényűző és pénzégető életmódot támogatja és generálja a leginkább.
Pláne ne úgy, hogy közben teljes vagyonelkobzásról álmodozunk olyan magyar cégeknél, amelyek szennyvíztisztító telepek és csatornahálózatok fejlesztésével, hulladéklerakók kármentesítésével, útépítéssel, tűzhelygyártással, illetve kukoricafeldolgozással foglalkoznak.
Persze értjük, hogy francia milliárdosok cégei sokkal elegánsabban dolgoznák fel a magyar kukoricát, csakhogy elegendő (amolyan tiszás jogász módjára) a Wikipédiát megnéznük, már ott ezt találjuk például a „Bernard Arnault” szócikk francia verziójának bevezetőjében:
Rendszeresen téma, hogy francia médiaorgánumokat tart sakkban, adóparadicsomokhoz folyamodik, és kapcsolatokat tart fenn a politikai hatalommal”.
Csak szemezgetve: a hazaszerető Bezzeg-Arnault 2012-ben belga állampolgárságért folyamodott (igaz, aztán visszavonta kérelmét); 2014-ben cégcsoportja 202 telephellyel rendelkezett adóparadicsomokban; 2017-ben kiderült, hogy többek között Jersey szigetére, Luxemburgba és a Kajmán-szigetekre helyezte ki vagyonelemeit, köztük a jachtját, aminek megszellőztetésekor úgy reagált, hogy teljesen törvényesen járt el – de a megszellőztető Le Monde-nál azért a biztonság kedvéért pont akkor csökkentette drasztikusan cégcsoportjának hirdetéseit (nem először és nem utoljára élve ezzel az eszközzel). A cégcsoportjához tartozó Cheval Blanc luxusszállodalánc új Seychelles-szigeteki villáiban két éjszaka két személynek 2,8 millió forintnál kezdődik (220 négyzetméteres lakosztály egyetlen franciaággyal, konyha nélkül) –
az ember szinte beleremeg az efféle helyeken áradó filantrópiába és fenntarthatóságba.
És már túl is szaladtak a sorok, pedig az még nem is volt, hogy a kastélyok-luxusvillák mellett még saját karibi szigettel is rendelkező bezzeg-multibilliomos már nem saját magánrepülővel jár, hanem béreltekkel, mert az úgy kevésbé követhető – az mondjuk nem volt túl jó ötlet, amikor 2022-ben egy A319-es Airbust vett igénybe, hogy elruccanjon dijoni birtokára; egy ekkora gép landolása erőst feltűnt a kis vidéki reptéren.
De ha majd újra előjön ez a „magyar kulák rossz – külföldi nagytőkés jó” tematika,
természetesen áttekinthetjük a Bettencourt család adóelkerülési technikáit is.
Hogy az igazság és a higgadt tények áradjanak, a dezinformációra épülő szüntelen hergelés helyett.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit üzen a Tisza-vezér által eszközként használt Biblia azoknak, akik időközi választásokon nem indulnak? Francesca Rivafinoli írása.