A kormányok mindegyike tett erőfeszítéseket a területi különbségek csökkentésére. Az elmúlt tizennégy évben úgy tűnt, hogy ezek a folyamatok kezdik meghozni eredményüket.
(Nyitókép: MTI)
Közhelyszerű a megállapítás, miszerint egy ország versenyképességének nemcsak az aktuális gazdasági fejlettsége a meghatározó összetevője, de a kohéziós szintje is.
Minél kisebbek a nemzetgazdaságon belüli területi és társadalmi különbségek, annál több forrás és energia jut a versenyképesség további javítását szolgáló lépésekre és újításokra.
A társadalmi méltányosságon túl már csak ezért sem mindegy, mekkora erőfeszítéseket teszünk az országban fellelhető területi különbségek csökkentéséért.
Hazánk ebből a szempontból szinte kettészakadt: Budapest a maga 158 százalékos mutatójával lényegesen fejlettebb nemcsak a magyarországi átlagnál, de az unió átlagos fejlettségű térségeinél is, az utána következő második legfejlettebb régió, a közép-dunántúli térség 71 százalékkal
a fővárosi fejlettségnek kevesebb mint felét tudja felmutatni.
A nemzeti statisztikákat tekintve Budapest az egy főre eső hazai össztermék több mint kétszeresével magaslik ki, csak Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom vármegye éri el az egy főre eső össztermék átlagát. A harmincöt év tapasztalatai alapján szomorú következtetés, hogy úgy látszik, Budapest közigazgatási és gazdasági értelemben is a nemzet fővárosa, azonban egyáltalán nem érzi feladatának, hogy
a gazdasági életére jellemző dinamizmust az ország többi részére is kisugározza.
A kormányok mindegyike tett erőfeszítéseket a területi különbségek csökkentésére. Az elmúlt tizennégy évben úgy tűnt, hogy ezek a gyakran sokkal korábban megalapozott folyamatok kezdik meghozni eredményüket: a magyar térségek felzárkózása a koronavírus-járvány okozta megtorpanás ellenére is folyamatos,
ám sebessége még mindig hagy kívánnivalót maga után.
A Modern városok és a Magyar falu program jelentős fejlesztéseket hozott megyei jogú városainkba, és új életet lehelt falvaink hétköznapjaiba, az európai uniós források is jelentős beruházásokat tettek, tesznek lehetővé, ám kis- és középvárosaink, valamint a várostérségek okkal panaszolták, hogy ők eddig kimaradtak a központi erőfeszítésekből.
Az Európai Unióban a magyar az egyik legtöbbet ingázó nemzet.
Az ország lakosságának közel fele Budapesten dolgozik úgy, hogy többségük nem ott lakik, hanem a környező városokból és falvakból kel útra. Egy-egy nagyobb ipari központunk – Debrecen, Győr, Székesfehérvár – a vármegyei határokon túlnyúló vonzerővel bír, valóságos nagytérségi központként éli életét. A kis- és a középvárosok között is jócskán ismerünk olyanokat – Esztergom, Gyula, Keszthely –, amelyek vonzó munkavállalási vagy iskolai célpontok a környékbelieknek. Ebből adódóan a fejlesztéspolitikát ma már nem lehet csupán települési szinten megfogalmazni.
Egy város nem csupán közigazgatási egység, de térségi központ is – lehetőségeit és kötelezettségeit tekintve is.
A Versenyképes járások program ennek jegyében fogalmazódott meg. A kistérségi együttműködés jelenti a területi felzárkózás új sebességét. Ehhez a kormány a maga módján nem csupán technikai segítséget, de pénzügyi támogatást is ad. Azokban a járásokban, ahol az iparűzési adó 2025. évi növekménye nem éri el a 250 millió forintot, ott erre az összegre kiegészíti, így téve lehetővé, hogy nagyobb összegre pályázhassanak, mint amekkora egyébként bevételük alapján jutna nekik. Amennyiben a járás központja egyben a vármegye székhelye, a kormány az összeget 500 millió forintra egészíti ki.
Ennek következtében a 174 járásból 141 kap garantáltan több fejlesztési forrást, mint amennyit az éves növekménye lehetővé tenne. A többi 33 járás sem jár rosszul. Ők a 250, illetve 500 millió forintos határ fölötti növekménnyel rendelkeznek, így erre a nagyobb összegre pályázhatnak 2025-ben térségi fejlesztésekre vagy üzemeltetésre.
A program jó, a célkitűzés helyes.
Már csak a kivitelezésnek kell jól sikerülnie. Ehhez együttműködésre van szükség. Rajtunk nem fog múlni.
A szerző közigazgatási és területfejlesztési miniszter.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Medvegyev szerint ezt nagyon benézte Von der Leyen.
Prága szerint nem világos, „honnan veszik, hogy ennyire meggazdagodtunk”.
Nem lenne meglepő, ha Karácsony Gergely örömében egy kis megkönnyebbülés is lenne, hogy elköszönhet attól az embertől, aki az egyik legnagyobb vetélytársa volt a fővárosi politikában.
Reméik, hogy a 90 milliárd eurós hitel és az azzal járó beruházás javíthat ezen.
A Politico szerint véget ért a patthelyzet.
Kedden összeül a jegybank monetáris tanácsa, hogy meghozza az első döntését az alapkamatról a választások óta. Bár a forint erőssége miatt akár lazítás is jöhetne, a Mandinernek nyilatkozó szakértők most még nem várnak kamatvágást, hiába Magyar Péter választási győzelme.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
