Magyar Péter sötét történelmi időket idéz

Nyitókép: MTI/Purger Tamás

„Szóval itt van egy közösség, aminek még a finisében, az írott és nyomtatott sajtó halálra ítélésének előestéjén én is így vagy úgy, de részese lehetek. És ennyi mindennel a hátunk mögött, személyes és kollektív sorsokkal és életutakkal a hátunkon jön egy Magyar Péter, aki önmagát az egyetlen potens helikopternek képzeli az égen, és bűnözőnek nevez, propagandistának, rogáni gépezetnek meg bértollnoknak. Sőt… A Dunába is belökne!

Egyébként megértem, hogy így érez. És még rajta kívül néhányan ott az ellenzéki oldalon, akik annyiszor próbáltak azzal szakmai fölénybe kerülni, hogy a másik oldalt elértéktelenítették. Lenézően, mintha konzervatívan gondolkodni valamilyen fertőző betegség lenne, arról nem is beszélve, ha valakinek a világlátását is átszövi ez a kórság. Kereszténységről, életvédelemről, klasszikus családmodellről beszélni például az ilyen emberek szemében egyenesen főbenjáró bűn, mert ezek avíttak, lejárt lemezek, röghöz kötnek, korlátoznak és visszatartják a fejlődést.

Az ellenzék és az ellenzéki média egy része mindig ezzel érvelt, ha szorult helyzetbe került: mi propagandisták vagyunk, ezért a mi szavunk eleve érvénytelen és senkit nem érdekel. Ők így látják. Mi másként.

Visszatérve Magyar Péterre, elég sok van mostanra a lajstromán, de azt hiszem, hogy az újságírók, azon belül is a jobboldali újságíró-közösség ilyen szintű vegzálásával és verbális bántalmazásával elég komoly határt lépett át. Sőt, szintet is ugrott, mert míg például a Gyurcsány vezette DK valóban csak a jobboldali médiumok iránt fejezi ki mélyről jövő undorát, addig Magyar Péter ezt a teljes sajtópalettával megteszi. Nem igazán kifizetődő, legfőképpen azért nem, mert ha a médiára mint a negyedik hatalmi ágra tekintünk, annyival elintézni ilyen konfliktusokat, hogy „akkor majd a saját csatornáimon kommunikálok”, nem igazán lehet. Legalábbis szerintem, de mit tudhatok én erről?

Hiszen nekem például nem csak a kérdéseim rosszak meg nem témába vágóak – az is elég nagy baj, kedves Telex –, engem, mint propagandistát ab ovo számításba sem kell venni, mert inkompetens vagyok, és ugye, mint tudjuk, Rogán.

A Dunába lökésről pedig csak annyit, hogy sajnos a XX. században sokakkal történt hasonló. Akik a ma élő emberek anyukái, apukái, nagymamái, nagypapái voltak, akiket meghurcoltak, Dunába lőttek és löktek, börtönben zártak, kínoztak, akasztottak, ellehetetlenítettek, kivégeztek, eltüntettek a színről, elnémítottak, megfigyeltek, lehallgattak, megnyomorítottak.

Olyan emberek tették ezt, akiknek nem tetszett, amit gondolnak, amit kérdeznek, amit írnak, amiben hisznek. És bár sokan ezekről már csak a felmenőink elmondásából tudunk, a genetikánkba van kódolva, hogy mindenképpen küzdjünk ellene.

Hogy ne jöhessen el még egyszer az az idő Magyarországon, hogy nem lehet kérdezni, nem lehet mást gondolni és nem lehet másról írni. Mondom még egyszer, zsigeri szinten működik. És ha valaki Dunába lökéssel fenyeget, olyan sebeket és érzelmeket tép fel, ami egyben katalizál is. Nem csak újságírókat, jóformán a teljes magyar társadalmat.

Sötét történelmi időket idéz. A lényeg, hogy sokan, sokféleképpen próbálták már szétverni ezt a közösséget, megszüntetni, elnémítani. Magyar Péternél jóval nagyobb befolyású és komolyabb figurák is. Nem sikerült! Neki sem fog.”