Nyitókép: Képernyőfotó
„Én értem, hogy Soros-ügynök és nem tud magyarul.” „Tudsz magyarul? Tudsz olvasni?” Ahogy hallgattam a Tiszátok közt című összmagyar politikai szappanopera 5673. részét, én is úgy éreztem, hogy ez nem magyarul van.
Hogy ezt az ocsortány, földesúri, habiszti dumát nem a harmincnégy éves magyar demokrácia ellenzékvezére nyomja, hanem mondjuk a pisztollyal a feje mellett alvó Bojko Boriszov bolgár exminiszterelnök
(ő a világ összes korrupciós ügye ellenére továbbra is az Európai Néppárt megbecsült tagja amúgy), egy kongói hadúr, vagy valami éjsetét alak a bosnyák politika zivataros évtizedeiből.
De nem, ez bizony magyarul volt, és az én hazám állampolgárai vannak milliószám olyan lelkiállapotban, hogy ez a figura nekik rendben legyen. Hogy ne érdekelje őket semennyire, milyen ember ez a magánéletében (egy mentálisan instabil bántalmazó), mit gondol tartalmilag a világról (semmit), mit gondol a munkahelyéül szolgáló demokratikus intézményekről (a világ legjobb dologtalan nyugdíjasállása), és mit gondol a harcostársairól, akiket a magyar népnek képviselőjelölt gyanánt a figyelmébe ajánl
(agyhalott, tehetségtelen totál alkalmatlan politikai antitalentumok „a jelöltjeim”, akikből „csinálok bazzeg EP-képviselőt úgy, hogy semmit nem tettek hozzá a kampányhoz”).
Hogy ezek a honfitársak miben vannak, azt nem tudom. Talán abban, hogy minél őrültebb, minél elmeháborodottabb, minél kevésbé tiszteli a demokráciát valaki, annál jobb lesz bontókalapácsnak a „rezsimmel” szemben, ami szerintük minden nyomorúságuk oka. Aztán győz, és csak lesz valami, elkormányozgat bennünket Brüsszel, s az majd jobb lesz, gondolom.
Hisz mindenhol es jobb, mint Csíkban, elmondták ezt a Szakértők, akik kiszámolták, hogy az ország életszínvonalát egyetlenegy novemberi nap senki által ki nem fizetett áramára határozza meg.
Ilyesmiben lehetnek most a tiszás hazafiak-honleányok, akik mérgükben kiküldtek Európába egy mélybalkáni földesurat.