Itt lenne az ideje egy őszinte beszélgetésnek arról, mivégre működik a magyar Országgyűlés

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

„A hamar kezdett és hosszúra nyúlt nyári szünet során (amit a júniusi választás miatt eleve megnyesett tavaszi ülésszak vezetett fel) országgyűlési képviselőink hosszan, de többen tényleg hó-na-po-kat nyaraltak, elvoltak, a kommunikációs munkatárs kiposztolta, hogy »nem hagyjuk«, esetleg bejelentkeztek kiblőrözött háttérrel, tán még a tengerzúgást se hallottuk, és fölpanaszolták, mi sok bajság ellen kell nekik harcolniuk. Erre Moszkva, arra Brüsszel, kinek mi a hasfájása.

Aztán visszajöttek, és, ahogy nézem az őszi ülésszak munkarendjét, beállítottak maguknak kb. 18 munkanapot, ugye ezek lennének azok az ülések, amelyről múltkor posztoltam a tücsökciripelős képet, tehát még oda se mindig tolja be a képét, ezeken felül lennének a külön pótlékért ellátott bizottsági feladatok, ahol viszont egyre-másra két kart emelő képviselőket látok, amennyiben egymást helyettesítgetve ülnek be, illetve maradnak távol.
Az utolsó idei plenáris időpontja december 2., mondom DECEMBER KETTŐ, a rendes ülésszak kezdete pedig rendszerint február 1., mondom FEBRUÁR EGY. 

Én nagyon tudom tisztelni az intézményeket. Nem legyintek parlamentre, önkormányzatra, még a szakszervezetre sem. De talán itt lenne az ideje egy őszinte beszélgetésnek arról, hogy hogyan és mivégre működik a magyar országgyűlés. Miként vitázik és miről dönt, kik és hogyan vesznek részt ebben? Tényleg nem a plebejus »menjenek el kapálni«-rikoltozás a célom, pont ellenkezőleg: szeretnék látni 199 olyan embert, aki engem képvisel, és teszi ezt olyan elánnal, mint ahogy blokkol bármelyik Lidl-pénztáros. Vagy beszéljük meg, hogy helyettük mi hogyan és mit tudunk a közvetlen demokrácia önkiszolgáló kasszájánál bepittyegtetni.”