Fárad a Tisza?

Nyitókép: Mediaworks/Markovics Gábor

„Sokszor megfejtettük már, hogy mi Magyar Péter vélt, vagy valós népszerűségének oka. Azt is felfejtettük, hogy milyen ember ő valójában. Azonban a Magyar Platónnak kétségtelen, hogy még így is vannak hívei, arról pedig kevesebb szó esett, hogy miért.

Szembe kell néznünk ugyanis azzal, hogy Magyarország egy szociális ketyegő bomba. Egy olajban pácolt puskaporos hordó. Egy olyan polgári társadalom, amely a polgári hagyományokat legalább 700 éven keresztül, az Aranybulla ellenállási záradékának kihirdetésével kezdődően egyengette a maga útján. Nem véletlen, hogy a 19. század nagy polgári mozgalmainak végül csak itt, Magyarországon lett igazán táptalaja, amelyet mi 1848-49-es szabadságharcként ismerünk, és amely olyan mély gyökeret eresztett, hogy a polgári középosztály a forradalmat követő megtorlási időszakot is túlélve még közel egy évszázadig meghatározó eleme maradt a magyar társadalomnak. Ezt gyengítette meg a »Tanácsköztársaság«, majd ölte meg végleg a kommunizmus 1948 után.

És talán távolinak tűnhet a fenti eszmefuttatás Magyar Péterhez, de mindezt értenünk kell ahhoz, hogy tudjuk: a magyar társadalom olyan transzgenerációs traumát hordoz magában, amelye– nézzünk szembe vele– 34 évvel a rendszerváltás után sem sikerült orvosolni. Mára a középosztály nem Magyarországon, de az egész euroatlanti világban gyakorlatilag halott, és még a legjobb helyeken is csak Magyar Péter képviselőinek állapotával vetekedik teljesítőképessége.

Magyarországon a privatizáció idején meg lett volna a lehetőség a polgári társadalom felépítésére, ez azonban az ismert okok, és közismert ex-kommunista tolvajok közbenjárásának »köszönhetően« elmaradt. Innen pedig igencsak nehéz nyerni– mint mikor egy férfit beraknak a női bokszolók közé az olimpián. Miután az átmentett vagyonból újraéledő kommunisták kiütötték a maradék polgárságot, már nagyon nehéz középosztályt építeni: ha a 90-es évek káoszát nem számítjuk, és csak a kétezres éveket figyeljük, akkor is azt látjuk, hogy a Gyurcsány-kormányok idején Magyarország volt az egyetlen, ahol a GDP minden mutatója csökkent. Az egyetlen, ahol csökkentek a reálbérek, de legalább nőtt a szegénység és a munkanélküliség. Mindezt egy a polgári múltjára büszke országban. Aztán 2010-től sok sikert a polgári kormányzáshoz.

És itt tegyünk egy zárójelet. Természetesen a polgárság elsősorban egy eszme, de egy olyan eszme, amelynek uralma a polgári középosztály uralmán kell, hogy alapuljon. Azonban nehéz nem, vagy alig létező dolgoknak uralkodniuk. Ilyenre csak a Párbeszéd nevezetű formáció volt képes Budapesten.

Ennek a csalódási hullámnak, a folyamatos lemorzsolódásnak köszönhetően Magyarországon van egy jelentősen széles társadalmi réteg, akikbe generációkon átívelően beleivódott, hogy a politika elvesz tőlük, sőt kifejezetten üldözi őket. Száz évnyi konkrét kirablás és átverés után pedig az sem különösebben meglepő, ha a status quo megőrzése mögött is rémeket lát az ember. A lecsúszás apáról fiúra szálló fokozatossága teremti azt a feszültséget a társadalomban, amelynek gyújtópontjában ott áll Magyar Péter slim-fit ingben, belőtt hajjal és Ralph Lauren nadrágban.”