Vagy Magyar politizálása volt kivételesen sikeres – vagy a Fidesz–KDNP teljesítménye kivételesen gyenge

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Magyar Péter nyár vége óta védekezésre kényszerül, szó sincs arról, hogy ő alakítaná a politikai napirendet. Ezért is kell kétkedéssel figyelnünk az ellenzéki közvélemény-kutatási adatokat. A népszerűség-növekedés a politikai cselekvésből, a teljesítményből következhetne, de olyan már hónapok óta nincs. Ellenben tele a padlás magyarázkodással, vagdalkozással; még alig sikerült valakinek negatív kommunikációs spirálból százezerszámra maga mellé állítani szimpatizánsokat – főleg nem az ellentáborból. Pedig a Tisza Pártnak csak úgy van esélye, ha a Fidesztől és a bizonytalanok közül nagy arányban lemorzsolódnak szavazók. 

A balos kutatóintézetek számai azonban azt mutatják, hogy Magyar Péternek mégis sikerült. De vajon hogyan? Vagy Magyar politizálása volt kivételesen sikeres, vagy a Fidesz–KDNP teljesítménye kivételesen gyenge. Tudjuk, hogy egyik sem igaz. A Fidesz szavazóbázisa most elkötelezettebb, mint a nyári európai parlamenti választáson volt. Orbán Viktor tevékenysége – a világpolitikai színtéren is higgadt, de kemény kiállás a magyar érdekekért – megerősítette a jobboldali tábor kohézióját. Egyetlen magyar kormányfőnek sem volt a rendszerváltás után olyan világpolitikai befolyása, tekintélye, mint most Orbánnak. Ő lett az az európai politikus, akit az új amerikai elnök, Donald Trump megkeres, ha Európával akar beszélni. Egy tizenötmilliós nemzet vezetőjétől ez nem kis teljesítmény. Ne feledkezzünk meg a nyári békemisszióról és arról a győzelemről sem, amelyet októberben a soros elnöki program ismertetésén aratott az Európai Parlamentben. Ez utóbbit koronázta meg november első hetében az Európai Politikai Közösség, valamint az Európai Tanács eredményes budapesti ülése. A magyar fővárosban az Orbánnal szemben korábban harcias Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt már kenyérre lehetett kenni – nem meglepő, hiszen a tanácskozás előtt nyerte meg Trump a választást, Von der Leyen és az európai elit pedig gyorsan kapcsolt. Ami ugyancsak fontos: az amerikai republikánusok sikere a magyar jobboldali szavazótábort lelkileg is megerősítette.

Mindezek mellett Orbán Viktor a belpolitikát is tematizálja, hiszen nemrég huszonegy pontos gazdasági akció­tervet hirdetett. Ennek része a gazdasági semlegesség, a jelentős béremelés, a lakhatás támogatása, a munkáshitel bevezetése, a családi adókedvezmény növelése. Mindezekről 
a nemzeti konzultáción is elmondhatják a véleményüket a választók, ez az intézmény pedig ugyancsak „mozgásban tartja” a kormányoldal szavazóit. 

Ezzel szemben nézzük meg, mi történt a Tisza Párttal az eltelt hónapokban. Tény, hogy június 9-e után sok egykori balos szavazó elpártolt a parlamenti ellenzéktől. A Tisza ezért őszre elérte a 34-35 százalékos támogatottságot. Magyar Péter nyári aktivizmusa – a kórházakban és a MÁV-vonalakon folytatott influenszerturnéja – is hozzájárult a növekedéshez. De meg kell jegyezni, hogy Brüsszel volt hazai emberei mintha feladták volna, bénult állapotban nézik a Tisza baloldali térhódítását. Gyurcsány Ferenc nem találja magát, inkább írói munkásságára koncentrál – nem zárható ki persze, hogy főnixmadárként újra feltámad majd a poraiból. Különös, hogy ebben épp a nyáron még lestricizett Magyar Péter siet a segítségére, mivel pártja a januári dombóvári időközi választáson nem indít jelöltet. Így a DK – ha ló nincs, jó a szamár is alapon – akár jól is szerepelhet Tolna vármegyében. Magyar húzása a 2015-ös veszprémi időközi választás vagy a 2018 eleji hódmezővásárhelyi polgármester-választás fényében is érthetetlen. Ugyanis kiderült, hogy vidéken ilyen voksolásokon nem reménytelen az ellenzéki siker, tényleg ki lehet próbálni a szervezetrendszert, az aktivistahálózatot, médiaszerepléseket lehet generálni, és meg lehet mozgatni a szavazókat. Magyar döntését bizonyosan befolyásolta, hogy a harcos propaganda ellenére nincs szervezeti háttere, nincsenek megfelelő helyi emberei egy ilyen megméretésre. Az is igaz lehet, hogy ő látja a balos közvélemény-kutatók valódi számait is, ezért nem kockáztat Dombóváron. 

Mindezek közrejátszanak abban, hogy csökken a tavaszi lendület. Az uniós választás utáni mézeshetekben észre sem vette az ember a hazugságokat. Aztán jelentkeztek a zavar jelei, először Magyar EP-mandátuma kapcsán, amit végül felvett annak ellenére, hogy korábban az itthon maradását szajkózta. Majd jött az ötkertes botrány, és persze a mentelmi jog mögé bújás, holott tavasszal még el akarta törölni az intézményt. Szeptemberben a volt barátnő, Vogel Evelin interjúja figyelmeztető jel volt, hogy nagy dolgok lehetnek készülőben. Erre válaszul Magyar zsarolással vádolta egykori párját, de a feljelentés csak nem akart megérkezni az érintett szervekhez. A pártelnök októberben megint magyarázkodásra kényszerült, hiszen hosszú napokig arról szóltak a hírek, hogy az ő állami vezetői pozíciói és öccse kommunikációs megbízatásai korábban szoros korrelációt mutattak. Az MTVA előtti tüntetésre százezer embert várt, de csak néhány ezren voltak rá kíváncsiak; a demonstráció felért egy időutazással, mintha csak a régi, áporodott ellenzéki hangulat köszönt volna vissza. Magyar arra számított, hogy Strasbourgban – Orbán Viktor uniós meghallgatásán – majd feledteti a rossz emlékű napokat, a balos média gondosan meg is ácsolta ehhez a színpadot. A „kihívó” aztán szépen beszürkült a mezőnybe, egy volt az Orbánt támadó harminc képviselőből. Az sem járhatott politikai haszonnal, hogy vastapssal jutalmazta a bizottság elnökét, a háborúpárti Von der Leyent. Nem nevezhető szavazatmaximalizáló húzásnak, hogy a magyarfóbiás Manfred Weber néppárti frakcióvezető őt szeretné a következő miniszterelnöknek látni. Kiváló ütem­érzékkel nyilatkozott néhány héttel később Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke, amikor bevallotta, hogy kéretlenül is végrehajtják azt, amit a migránspárti, gender-, háború- és rezsicsökkentés-ellenes Weberék mondanak nekik. Ezt be is bizonyították számos uniós szavazáson. 

Így értünk el november első hetéig, amikor saját szavazóinak és párttársainak is egyértelművé válhatott, hogy Magyar Péter időzített bomba. A nyilvánosságra kerülő hangfelvételekből kiderül: hiteltelen, amit a politika színpadán mond. Szép tirádáival szemben magánbeszélgetéseiben a szavazóit büdösnek tartja, szépkorú támogatóit nyugdíjaskommandózza, politikustársait agyhalottnak, tehetségtelennek nevezi, a nőket semmibe veszi, akiket bármikor megszerezhet, illetve az ellenzéki és a jobboldali sajtótermékeket sem szereti, a Hír TV munkatársait a Dunába lökné.

Nálunk ez csak arra elég, hogy lassan apadni kezdjen a Tisza. Ne legyen kétségünk: a következő időszakban is botrányt botrányra fog halmozni a baloldal új üdvöskéje. Az egyetlen gond Magyar Péter kiszolgálói esetében, hogy most is mindent egy, de rossz lapra tettek fel. B terv nélkül nincs más hátra, mint hogy még elkötelezettebben álljanak be Magyar mögé, és tovább rombolják hitelességüket. Nem kár értük!