Drága Tisza-szavazók, veletek vagyunk: szívből sajnáljuk, hogy olyan emberben hittetek, aki lenéz és megvet titeket

Nyitókép: Mediaworks / Markovics Gábor

A remény sarkalatos része életünknek. Pótolhatatlan. Létezni hit nélkül lehet, de nem érdemes. Ahogy a mindennapokban, úgy a politika, azaz a közösség dolgaival való foglalatosságok esetében sem.  

Sem okosabb, sem butább, sem szebb, sem csúnyább – magyar mind a kettő. Az összes erényével és hibájával, minden egyediségével és közösségi élményével együtt. Csak éppen mást gondol a közösség jövőjéről.

Ugye, hogy nem is olyan nehéz ezt kimondani, ha őszintén hisztek benne?

A tiszásnak, akár a fideszesnek van elképzelése a világ dolgairól; van hite, reménye és elvárása a holnaptól. Él, gondolkodik, érez és próbálja jobbá tenni a saját és a szeretteinek sorsát. Csak másképpen. Így van ez jól…

Éppen ezért fontos, hogy

Mert magyarok vagyunk és éppen ezért vannak közös dolgaink.

Távol álljon tőlünk, hogy nevessünk rajtatok!

Mindannyian magyarok vagyunk: pontosan ezért érzünk veletek együtt. Borzalmas lehet csalódni egy olyan emberben, aki reményt adott a politikában! Kegyetlen érzés lehet azt hallani, hogy „büdösnek” nevez titeket és gúnyosan beszél rólatok Magyar Péter. Hogy

viccelődik az idősebb tiszásokkal. És hogy gyereket vagy éppen unokát „vásárolna” nektek, csakhogy megmaradjon a reményetek. 

Fel nem foghatom, hogy merészkedhetett idáig egy politikus…

Lélekfacsaró érzés lehet – őszintén megértjük!

Magyar Péter, a bukott ikon

Valljuk meg őszintén, hogy a Tisza vezetője a változás reményét árulta, miközben magát a reményt árulta el. Csak ezt nem láthatta senki sem. Nem tudtuk, hogy milyen ember Magyar Péter… habár az, hogy a saját feleségét lehallgatta, már kisebb-nagyobb gyanút keltett mindenki szívében.

Most viszont már azt is tudjuk, hogy sosem tudott rendet tartani az életében és a környezetében. Hogy erőszakosan viselkedett a szeretett nőkkel, a kollégákkal, a bajtársakkal. És valójában lenézett mindenkit, aki követte, vagy aki rajongott érte.

Aki hitt benne, az most „szegényebb” lett reményében. Sajnáljuk, tényleg nincs ez így jól.

Mi lesz ezután?

Magyar Péter elbukott. Nem politikusként, hanem emberként. Nem rétorként, hanem morális lényként. És ez a súlyosabb kárhozat mindenki számára, hisz aki emberként okoz csalódást, attól a politika felszínesebb világában mit várhatunk?

A reménynek része a magabiztos elvárás is. Aki elveszti a reményt, az elveszti a jövőben vetett magabiztos hitét is. De muszáj továbblépni… nagy csalódás ez – megértjük!

De a politikának és a demokráciának nincs vége. Levonjuk a tanulságot és megyünk tovább – egy jobb ország reményében, vitázva – és nem gyűlölködve, vagy megvetve a másikat – a jövőben is foglalkozunk a közös dolgainkkal. Versengve, de egymást tisztelve: ki-ki a hite és a reménye szerint.