Már csak arra volt szükség, hogy az épületet tulajdonba kapja a nagy múltú szervezet. Ezért 2019-ben megkeresték az írószövetség választmányi tagjaként is tevékenykedő Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum frissen kinevezett főigazgatóját azzal a javaslattal, hogy a PIM vegye át az épület üzemeltetését. Mindezt annak tudatában tették, hogy a székháznak jelentős szerepe van az emlékezetpolitikában, hiszen Sztálin halála óta jeles alkotóknak nyújtott szellemi otthont, s kiemelt szerepe volt az 1956-os forradalomban, illetve a rendszerváltást előkészítő időszakban.
A Demeter Szilárddal kötött egyezség reménykeltő volt, de az írószövetség tagsága ezután sem mondott le arról a szándékáról, hogy a szervezet tulajdonába kerüljön az épület, ezt a politika világában Lezsák Sándorral együtt képviseltük. 2022-ben azonban fordulat állt be: a székház az államtól a Magyar Kultúra Alapítvány tulajdonába került. A felújítás elmaradt, sőt egy jó időre a fűtést is kikapcsolták az épületben. A szövetség titkársága hét évtized után átmenetileg kiköltözött, még szerencse, hogy Nagy Elek nagyvonalúságának köszönhetően átmeneti fedelet kaptak a fejük fölé a munkatársak.
2023-ban aztán az áramot is kikapcsolták, sőt még a társasház közös liftje is áramellátás nélkül maradt.
Szerencsére a gáz- és az áramszolgáltatást helyreállították, s napjainkban újra a lepusztult székházban működik a szervezet, megtűrt vendégként a „saját” épületében. S persze sem a jelentős értéket képviselő könyvtár, sem az egykor kiváló programoknak helyet adó klub, sem a lassan másfél évtizede bezárt étterem nem működik. Az írószövetség székhelye a magyar kultúra és irodalom szegényháza lett. Egy nagy adósság, amit végre rendeznünk kellene.
A szerző író, kultúrpolitikus.