Akik külföldről kezdtek egy hittel, reményekkel teli fiatal kioktatásába, ti tényleg annak örülnétek, ha elveszne az ország? Tényleg azt vontátok le tanulságként Nyugat-Európából, hogy másokat gáncsolni kell? Vagy inkább arról van szó, hogy vannak emberek, akiket ki lehet lehet venni Magyarországból, de Magyarországot nem lehet kivenni belőlük, akármennyire is messze élnek?
És persze, tudjuk jól, hogy a helyzet elkeserítő. Talán reménytelen is. Tudjuk jól, hogy a változás nehéz. És talán soha nem is lesz. De elvitatni a döntés jogát, az álmodás jogát, a hivatás szeretét, azt, hogy valaki itthon, a hazájában, az anyaföldjén, az anyanyelvén akar boldogulni, illetve egy fiatal nőt kommentekben alázni a döntése miatt nemcsak alávaló, de végtelenül szánalmas is.
És joggal gondolja az ember, hogy ha valakin nem segített a nyugati világ, azok éppen azok, akik az állítólag szép és kényelmes berlini vagy londoni hétköznapjaikból idehányják a moslékot. Biztos, hogy Janával van a baj? Biztos, hogy nem veletek?”