Nívós díjat kaphat a férfi, aki több száz gyerek életét változtatta meg

Nyitókép: Highlights of Hungary

Deák Péter szövő, népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, fejlesztőtanár, mentálhigiénikus, aki több mint 35 éve a szolnoki gyermekotthonban élő gyerekek nevelője, segítője, miközben a népi iparművészet és a magyar hagyományok ápolásának is elkötelezett híve. Munkája során a két területet harmonikusan ötvözi, célja pedig mindig az, hogy segítsen a rábízott gyermekeknek megtalálni helyüket az életben, és eszközöket adjon a kezükbe a boldoguláshoz.

A kezdetek

Deák Péter életútja egyáltalán nem volt egyenes vonalú. Pályáját keresve több területen is kipróbálta magát, mielőtt rátalált volna hivatására a gyermekvédelemben. „Valamikor ’82-ben útkereső ember voltam, egy nagyon hasztalan fiatal. Halbiológus szerettem volna lenni, nem vettek fel az egyetemre. Aztán lettem rádió- és tévéműszerész, majd halász. […] Egyszer csak Szolnokon találkoztam egy volt iskolatársammal, ő hívott a gyermekvédelembe” – meséli Péter a pályakezdéséről. Az akkoriban működő szolnoki gyermekvárosban kezdte meg pályafutását, amelyet fantasztikus, kreatív közegként írt le. 

 – emlékszik vissza a kezdeti évekre.

A gyermekvédelem és a kézművesség összefonódása

Deák Péter számára a gyermekvédelem és a kézművesség szorosan összefonódik. Már korán elkezdett érdeklődni a hagyományos népi kultúra iránt, és tanulmányútjai során Erdélyben tanulta meg a szövés, bőrművesség és fafaragás mesterségét, amelyek később fontos szerepet játszottak munkájában. 

 A tanulmányutakról pedig hazahozta a tudást, és bemutatta azt a gyerekeknek – így kezdett el kézműves foglalkozásokat szervezni a fiatalok számára.

A kézművesség azonban nem csak technikai készségek elsajátításáról szól. Deák Péter szerint a mesterségek megtanulása a gyerekek személyiségfejlődésében is kulcsszerepet játszik: „Az alkotás az ember számára mindig egy olyan mentőöv, amibe bármikor, bármilyen körülmények között bele tud kapaszkodni.”

A mentálhigiéné és a gyermekvédelem kihívásai

A gyermekvédelem egy rendkívül megterhelő hivatás, amely folyamatos lelki támogatást és erős mentálhigiénés hátteret igényel. Deák Péter a gyermekvédelemben dolgozók mentálhigiénéjét is kiemelten fontosnak tartja, hiszen „minden egyes gyerek, aki a gyerekvédelembe kerül, az egy-egy tragikus sors. Nem egyszerű történet [a segítőknek] sok ilyen életet feldolgozni” – vallja be őszintén.

Az évek során számos olyan tevékenységet talált, amelyek segítik őt abban, hogy feldolgozza a mindennapi munkájával járó lelki terheket. „A feleségemnek vannak lovacskái, és ahhoz, hogy a lovacskák jól érezzék magukat, van egy bioméhesünk is. Nagyon jó a méhekkel dolgozni, egy rendkívül szervezett, csodálatos világ az” – meséli Péter. Természetesen, a méhek mellett a lovakkal is foglalkozik, szerinte ezekben a tevékenységekben találja meg a belső egyensúlyát.

Sikerek és elismerések

Deák Péter munkásságát az évek során számos díjjal ismerték el. Megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet, amely „egy nagyon komoly állami kitüntetés volt, és akkoriban nagy lendületet adott” – emlékszik vissza erre az időszakra. Számos elismerést kapott még népművészeti és gyermekvédelmi munkásságáért, de talán a legnagyobb megtiszteltetés számára a magyar kultúra lovagja cím elnyerése volt. „A magyar kultúra lovagjává ütöttek, és ez egy gyönyörűséges, csodálatos valami” – mondja büszkén.

Mégis, a legnagyobb hatású díja a szolnoki pedagógusdíj volt, 

„Úgy gondolom, hogy egy felelős embernek kísérnie kell a rábízott gyerekek életét” – szögezte le Péter.

A közösség ereje és a tehetséggondozás

Deák Péter munkásságának központi eleme a közösségépítés és a tehetséggondozás. Az évek során számos tábor és program keretében dolgozott együtt tehetséges fiatalokkal, akiket nemcsak a kézműves mesterségek elsajátítására tanított, hanem életútjukon is segítette őket. „Azért hoztuk létre, hogy szakszerű lelki támogatást tudjunk biztosítani azoknak a fiataloknak, akik már kikerültek a rendszerből, de a szociális ellátórendszerben még nem találták meg a támogató körüket” – meséli az általa létrehozott alapítvány céljáról.

A közösség fontosságát hangsúlyozza minden tevékenységében: „Mindig arra törekedtem, hogy élővé tegyem a népi kézművesség hagyományait” – jegyezte meg. A tiszavárkonyi kézműves alkotótáborokban különböző mesterségekkel ismerteti meg a gyerekeket, igyekszik ezeket a táborokat megtölteni tartalommal: „Idén szobrot avattunk, emlékfát ültettünk, és komoly kulturális programokat szerveztünk, ahol a gyerekek testvérként, sorstársként kísérik egymást” – meséli büszkén.

Jövőbeli célok

Bár Deák Péter már sok mindent elért, továbbra is aktív tervei vannak. Egyrészt folytatni szeretné a fiatalok támogatását, ám azon túl, szeretné tovább kísérni a gyerekek életét, segíteni nekik életútjukon: „szeretnék tudni jó nagypapa lenni az ő életükben, és persze a saját unokám életében is. Én már nem tárgyakat akarok, helyettük inkább ezeket a lehelet finom emberi, lelki szálakat szeretném minél jobban megtartani és táplálni. Ez a legfontosabb.”