Fölöslegesen huhogtak az ellenzéki megmondóemberek a Libri miatt

Nyitókép: MTVA/Róka László

„–  A bölcsészeti karrierutak kapcsán előző lapszámunkban Molnár Krisztina így nyilatkozott: »…vállalkozói szemléletű, több lábon álló életstílus kialakítása a járható út – de ez a karrierkonstrukció (…) az elmélyült alkotómunka (…) – ellen hat.« Mekkora a pálya megtartó ereje, s az oktatás területén van-e olyan teendő, amelyet Ön sürgősnek, fontosnak gondol?

– Molnár Krisztina állításának mindkét fele igaz. Engem az életem során azért nem zavart, hogy a »több lábon állás« az elmélyült alkotómunka ellen hat, mert valószínűleg akkor sem írtam volna többet, ha csak irodalommal foglalkozom. Részben a nyughatatlan természetem miatt veszek részt sok dologban, bekapcsolódom a színházi alkotómunkába, kiállításokat rendezek, műemlék-felújításokat irányítok, a családi cégünket fejlesztem, s térségfejlesztéssel is foglalkozom. Részben pedig azért, mert hajt valami megmagyarázhatatlan bizonyítási vágy, s csak így áll össze a munkásságom a sok részből, részletből egy sajátosan színes egésszé. A tétlenséget pedig nem tudom sokáig elviselni, ezért folyamatosan a munkába menekülök.

– Legyőzte-e, legyőzi-e Ön szerint a marketing az alkotói szempontokat, vagy magukat az alkotókat? Itt elsősorban a könyvpiacra gondolok…

– A könyvpiac nagyon összetett, s megvannak a maga gazdasági törvényszerűségei. Hiába magas a kortárs magyar szépirodalmi könyvcímek száma, az árbevétel szempontjából az egyébként is egyre zsugorodó piacnak elhanyagolható részét teszik ki. A jó marketingnek ugyanakkor ezen könyvek eladásánál is komoly szerepe lehet. A piaci törvényszerűségek miatt azt is nyugodtan kimondhatjuk, hogy ha a profitorientált kiadók és kereskedések kizárólag vagy elsősorban a hazai írószervezetek tagjainak a könyveire építenének, s csak a mi könyveinkkel lennének tele a kirakatok, szépen lassan, de az is lehet, hogy rohamtempóban tönkre mennének. Ezért is mondtam azt, hogy a Librinek az MCC általi felvásárlása nem fog jelentős változást hozni a cégcsoport életében és a könyves szakmában, mert a piac farkastörvényeit és a kultúrpolitikai szempontokat nehéz összeegyeztetni. Tehát mind »a Librit bekebelező és fenekestül felforgató fideszeseket« vizionáló ellenzéki megmondóemberek, mind a kirakatokban a saját könyveiket vizionáló – politikai értelemben – konzervatív írók rosszul kalkuláltak:

Talán azt meg lehetne oldani, hogy a nagyobb Libri boltokban legyen egy-egy olyan sarok, ahol végre kiemelt helyzetben kerülnének a Magyar Napló, a Kortárs, az Orpheusz Kiadó, az MMA Kiadó és mások kötetei, – talán ez nem sérti sem az üzleti logikát, sem a Libri-csoportba tartozó kiadók érdekeit. Persze ezt én is most vetem fel először, de ezután valószínűleg az MCC-t vezető Szalai Zoltánnak is mondani fogom, vele egyébként is szerkesztőtársak vagyunk a Kommentár című folyóiratban.

– A Magyar Napló nem tartozik a legnagyobb kiadók közé. Mit gondol arról, hogy a terjesztéssel foglalkozó cégek saját kiadókat működtetnek; van-e esélye ilyen helyzetben azoknak a kiadóknak, amelyek nem tartoznak a portfolióba?

– A rendszerváltás után a nagy kiadók és terjesztők privatizációjakor volt arra lehetőség, hogy olyan jogi szabályozást alakítsanak ki, amely nem teszi lehetővé, hogy egy tulajdonosi kör kezében egyszerre legyenek nagy- és kiskereskedelmi egységek, valamint könyvkiadók. Akkor szükség is lett volna erre, és működő nyugati minta is volt rá. Ha ezt időben meglépik, akkor ma sokkal egészségesebb, diverzifikáltabb rendszer működne, s nem lehetetlenültek volna el kis vidéki boltok, vagy olyan fővárosi üzletek, amelyek speciális igényeket szolgáltak ki. Gondoljon csak a Püski Könyvesházra! A könyvek árkötöttségéről szóló, idén a Parlament elé került törvénytervezetet már vagy húsz éve kellett volna elfogadni. Amikor én az MKKE-vel együttműködve 2012-ben javasoltam Balog miniszter úrnak, hogy vigyük a kormány elé, ő nem támogatta, ahogyan a KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft. átalakításával is hiába próbálkoztam, a tulajdonosi joggyakorlás nem a kulturális területnél volt, hanem – a tankönyvkiadás miatt – az oktatásnál. Akkor mindösszesen a kötelespéldány rendelethez nyúltunk hozzá, bár az a jogszabály azóta is változott. Ma már nem lehetne megcsinálni a kiadók és a terjesztők szétválasztását, a Libri miatt politikai szándék sem lenne rá, de értelme sem lenne, hiszen ami ennek hiányában az elmúlt évtizedekben elmaradt vagy tönkrement, az nem pótolható vagy nem hozható vissza.” 

***