Odapirítottak a lengyelek Putyinnak: komoly előnyhöz juttatta őket Amerika
Andrzej Duda kiemelte, hogy „az egész világ egyértelműen és világosan látja, hogy Lengyelország már nem orosz befolyási övezet”.
A politikus saját hívei között sem aratott osztatlan sikert.
Nyitókép: AFP / Attila Kisbenedek
Felháborodást keltett az 1956-os szervezetek körében Magyar Péter bejelentése, miszerint a lyukas zászló lesz a Tisza Párt jelképe. Az ügy kapcsán a Mandiner megszólaltatott több forradalmárt, akik egységes álláspontot fogalmaztak meg Magyar Péter kezdeményezéséről.
Az 1956 októberében a Tompa közben és a rádió épületénél is harcoló Égi Pál, az 56-os Szövetség országos elnöke helytelennek nevezte, hogy egy párt 2024-ben megpróbálja kisajátítani a lyukas zászlót. Úgy véli, már csak azért sem teheti meg, mert a pártnak semmi köze és kötődése nincs az 1956-os eseményekhez. „Márpedig ha ez a kapcsolat nincs meg, akkor nem méltó arra, hogy felhasználja a forradalom szimbólumát” – hangsúlyozta a szövetség vezetője.
Tóth Ferenc, a szervezet kőbányai elnöke leszögezte: a zászló szent, tilos a napi politikai csatározások mocsarába lehúzni. Szavai szerint nemzeti jelképről van szó, ami nem sajátítható ki egyéni célokra.
Hasonló véleményen van Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, aki a Corvin közben harcolt. Neki a lyukas zászló a mai napig az akkori bajtársait jelenti, akik életüket áldozták a hazáért. „Senkinek nincs joga kisajátítani ezt a jelképet, ahogy mi sem tesszük, csak őrizzük az emlékét” – mondta Csigás Zoltán.
A Tisza Pártnak semmi köze és kötődése nincs az 1956-os eseményekhez”
Magyar Péter bejelentése ellen a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) is tiltakozott. Ámon Antal, a szervezet elnöke közleményében úgy fogalmazott: az ötlet minden hazafiasságtól, történelmi ismerettől és jó ízléstől elrugaszkodott. „Az 1956-os forradalom és szabadságharc első napján keletkezett szimbólum pontosan a nemzeti szimbólumok szektás, ideológiai kisajátítása elleni tiltakozás okán jött létre” – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy ez a jelkép a világon a mai napig egyedülálló tiltakozási forma, különleges nemzeti kincs és egyértelmű azonossági jel.
Magyar lépése még a saját hívei körében sem aratott osztatlan sikert. Egyikük például azt írta a Facebookon, hogy ez a szimbólum 1956-é és minden magyaré, aki a szabadságharcosokra emlékezik, nem lehet egyik párté sem. Olyan kommentelő is volt, aki közölte, hogy Magyar bejelentése nyomán kiábrándult a Tisza Pártból.
A felháborodásra a pártelnök gőgösen reagált, és ahelyett, hogy visszakozott volna, a megnyilatkozó, ma is élő forradalmárokat is soraikban tudó ötvenhatos szervezeteket bírálta, megkérdőjelezte mivoltukat.
A Pofosz petíciót indított útjára azzal a céllal, hogy helyezzék törvényi védelem alá az 1956-os lyukas zászlót mint nemzeti jelképet. Mint írták, a törvényi rendelkezés megakadályozná, hogy a szabadságért küzdő hősök emlékét politikai vagy kereskedelmi célokra használják fel.
Az ügyben megszólalt Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár is: osztotta a Pofosz aggodalmát, mondván, hogy már az előző évtizedekben is lehetett látni kísérleteket nemzeti szimbólumaink kisajátítására, és meg kell akadályozni az efféle törekvéseket. „A történelmi zászlók, amelyek között az 1956-os lobogó is szerepel, megérdemlik a védettséget, amelyet más nemzeti emlékeink is élveznek” – fogalmazott.