A Nyugat és a szembefordítás

Nyitókép: Képernyőkép / Magyar Nemzet

„Cím és beharangozó a haza-, nemzet-, Isten- és igen, Európa-tagadó 444-ről:

»Az orosz társadalmat még mindig nem sikerült teljesen szembefordítani a Nyugattal. A propaganda szerint a »kollektív Nyugat« Oroszország megsemmisítésére tör, és azon töri a fejét, hogy miként darabolhatná fel az országot, hogy hozzájusson természeti kincseihez, de az évek óta tartó kampány csak részben járt sikerrel.«

Az írás szerzője Sz. Bíró Zoltán, hát igen, ki más... De ezt hagyjuk is. Tudjuk, ez az alak a »szakértő«, aki »szakért«, s így egy személyben igazolja és bizonyítja Csurka István régi tételét, miszerint a »szakértelem ócska bolsevista trükk«.

No de lássuk, miről is szól Sz. Bíró Zoltán őrületesen izgalmas és »szakértő« írása! Mutatom:

»A nemrég publikált felmérés eredményei azt mutatják, hogy az orosz társadalom nyugattal való szembefordulása még távolról sem totális. Az ország belpolitikájáról ugyan a megkérdezettek kétharmada úgy gondolja, hogy nem kell a külvilág véleményével törődni, és a kulturális elzárkózás sem idegen a válaszadók felétől, de a gazdasági területen csak a megkérdezettek negyede támogatja a befelé fordulást, az autarchiára való törekvést. A többség (56 százalék) továbbra is úgy látja, hogy az orosz gazdaság jobban teljesít, amikor nemcsak a belső piacot veszi célba, de sokat ad el és vesz külső piacokon. Még többen állnak a külvilággal való tudományos együttműködés pártján. A válaszadók háromnegyede továbbra is fontosnak tartja a tudósok kiterjedt kapcsolattartását külföldi kollégáikkal. A megkérdezettek mindössze 13 százaléka gondolja úgy, hogy haszontalan, sőt káros az efféle kapcsolattartás. Összességében tehát felettébb ellentmondásos kép rajzolódik ki a felmérésből. Miközben a megkérdezettek kétharmada szerint nincs jelentősége annak, hogy a külvilág mit gondol az oroszországi belpolitikáról, a nagy többség még mindig fontosnak tartja a külfölddel fenntartott gazdasági és tudományos kapcsolatokat.«

Na most mondd, hát nem őrületesen örvendetes?

Pőersze akad itt néhány nyugtalanító kérdés, amelyre a »szakértő« nem tér ki valamiért. Például arra, vajon kik is azok, akik miatt nincs gazdasági kapcsolat és kereskedelem a Nyugat és Oroszország között? Ha már egyszer »az orosz gazdaság jobban teljesít, amikor nemcsak a belső piacot veszi célba, de sokat ad el és vesz külső piacokon«?

Tessék mondani, nem a Nyugat az, amelyik szankciókkal lehetetleníti el éppen a gazdasági kapcsolatokat az oroszokkal? Persze csak papíron és hangzatos szólamokban, mert ez az a Nyugat, amelyik pofázni és hazudozni remekül tud, aztán a színfalak mögött pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit hirdet. És felettébb kíváncsi vagyok, vajon mit válaszolnának a nyugati emberek egy ilyen kérdéssorra, vajon hány százalék mondaná, hogy a nyugati gazdaság jobban teljesít, amikor nemcsak a belső piacot veszi célba, de sokat ad el és vesz külső piacokon, különösen az orosz piacokon. S főleg az érdekelne, vajon a németek hány százaléka mondaná ezt…”