Micsoda „függetlenség” és „szakmaiság”: a balos sajtó alig győzi méltatni a Dunánál vitézkedő Magyar Péterék kommunikációs húzásait

(Nyitókép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala)

Hatalmas dunai árhullám állítja kihívás elé Európa érintett térségeit, köztük Magyarországot. A külföldi beszámolók elképesztő állapotokról adnak hírt: személyes tragédiák, drámai események a folyó mentén. Eközben hazánkban is heroikus munkát végeznek az illetékesek és az önkéntesek.

Úgy tűnik, a megfeszített és szervezett munka e napokban is zajlik – függetlenül attól, hogy a politikusok és a közéleti személyiségek közösségimédia-oldalait elárasztják a védekezésben való részvételről szóló posztok. Merthogy a közreműködésről bizony hírt kell adni, anélkül a jelek szerint nem lehet elképzelni egy efféle havária kezelését.

A baloldali sajtó különös figyelemmel követi, illetve közvetíti Magyar Péter és önkéntescsapata ténykedését, a Dunánál vitézkedő Tisza párti különítmény kommunikációs húzásait pedig nem győzi méltatni a kormányváltásnak szurkoló „független” elemzői garnitúra.

Mintha már tényleg nem az számítana, ki tesz érdemben az árvízvédelemért, sokkal inkább az, ki tudja ügyesebben eladni.

Csakhogy mintha a kutatások szerint a teljes korábbi ellenzék helyét átvevő új formációnak amúgy is pusztán ennyi lenne a teljesítmény. A pártelnök diszkóbotrányba keveredik, megszegi a saját ígéreteit, becsapva ezzel a támogatóit – akiket ez a körülmény egyelőre kábé annyira hagy hidegen, mint Friderikusz Sándort 2006-ban az őszödi lelepleződés –, majd új munkahelyére, a korábban „kamunak” beállított Európai Parlament bizottsági üléseire sem jár be. Ehelyett megy az influenszerkedés, a túlmozgásos Facebook-jelenlét, némi trollkodás, továbbra is szigorúan afféle „one man show” stílusban.

Nehéz éveket él az európai, benne a magyar gazdaság, s bár a honi állapotok korántsem olyan kilátástalanok, ahogyan a baloldal legújabb messiása – baráti sajtójával karöltve – lefesti, valahol érthető: nem mindenki örül, hogy Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét. Ez a nem elhanyagolható méretű szavazóbázis pedig most valahogy meg lett győzve arról, hogy egy fehér pólós, szűk nadrágos, a pesti éjszakában balhézó, egyébiránt a meglévő problémáikra kézzelfogható megoldási javaslatot eddig nem kínáló figura mögé álljon be.

Ami nem azért tragédia, mert a Fidesznek a Demokratikus Koalíció terhelt múltú főnöke politikai értelemben lottóötös, hanem azért, mert „utódja” valójában maga a megtestesült slim-fit protest. A teljes tagadás kultúráját viszi tovább, kétségtelenül profibban, elhagyva a szakpolitikai alternatívaállítás maradékát is. Ez a demokrácia kiüresítése. Vigyázat, képzavar jön: a dunai árvíz körüli kommunikációs Tisza-manőverek mint cseppben a tenger mutatnak rá erre a kellemetlen fejleményre. A Fidesz sosem csak valami ellen, hanem valami mellett állt ki a politikai küzdőtérre,

Ami valójában több mint kevés. 

***