Magyar Péter, Tóta W. Árpád és a Sátán – avagy ha ma csak egy cikket olvas el, akkor ez legyen az

(Nyitókép: Getty Images/Szentgallay Bálint)

Sajátos eszmefuttatást tárt olvasói elé Tóta W. Árpád, kétségkívül számos polgár magyarázkodó-önbecsapó gondolatait öntve szavakba:

hogy Magyar Péter elhozza az egészséges demokráciát, ahol márpedig teljesen irreleváns, hogy milyen ember ő maga, „a hivatalnok”, az „alkalmazott”: „Lakozhat benne akár a sátán maga, ha nem bír megnyilvánulni”, hiszen a nép jól elzavarná, mihelyt nem a tetszése szerint kormányozna – TEHÁT biztosan nem tenne ilyet. Míg Orbán „olyan rendszert épített maga köré, ahol az ő személyes sérelmei érvényesülhetnek”,

Gyülevész talpnyalóhadból ugyanis – vélekedik a publicista – egyetlen létezik, a Fideszé: Magyar Péter számára „nincs másik csőcselék, amit puszta hazugságokkal megülhet”.

Az pedig, hogy akadnak a TISZA programjában „homályos foltok”, nem kell, hogy bárkit is eltántorítson: egyrészt „semelyik párt sem hirdeti meg a feketelevest”, másrészt egy csomó mindent még ők se tudnak pontosan. Rendben van ez így.

(bár nem kizárt, hogy felületesen tájékozódom).

Sorolnám is a problémáimat.

Tóta W. szerint az autószerelő esetében sem kell, hogy jófej legyen, bőven elég, hogy „eddig mindent megcsinált rendesen” –

Csakhogy egy autószerelő esetében az valóban mindegy, hogy van-e humora, illetve hűséges típus-e, az olyan jellemvonások viszont már bírnak némi jelentőséggel, hogy precíz-e, körültekintő-e, tisztességes-e, vagy csak könnyen meg akar gazdagodni, kihasználva klienseinek jóhiszeműségét. Ha „eddig mindent megcsinált rendesen”, akkor valószínűleg rendelkezik is a szükséges kvalitásokkal, ha viszont eddig még nem volt nála az autóm, az internetes értékelésekben és kósza benyomásaim alapján pedig

akkor nem indulok ki abból, hogy az én kocsimat azért majd tisztességesen helyreteszi, mert olyan meggyőzően ígéri.

A hidegburkoló valóban lehet akár rossz apa is, ha azonban az eddigi tevékenységeiből a szakmai alázat hiánya és az igénytelenség árad, inkább máshoz fordulok. Ha az se győz meg, végszükség esetén kitanulom magam a szakmát. De nem áltatom magam azzal, hogy jó, kicsit elnagyoltan bánik a milliméterekkel, de ha leszerződtetem, akkor majd annyira tartani fog a szúrós tekintetemtől és az összeráncolt szemöldökömtől, hogy

Jó kis mondat az is, hogy „lakozhat benne akár a sátán maga, ha nem bír megnyilvánulni”. A sátánnak pont az a szokása, hogy rendszerint nem látványosan romboló gaztettekkel próbál érvényesülni (hiszen világos, hogy akkor nyomban észlelnénk és leütnénk egy jókora bunkósbottal), hanem mézes-mázos, simulékony szavakkal, azt ígérve, hogy

csak menjünk utána bátran. A lázadó bukott angyal ő, nevének eredeti jelentése szerint a „vádló, ellenszegülő”, az úgymond fényességet hozó Lucifer, aki ügyesen kísértve meggyőzi Évát. Ismérvei szerint a bukott angyal élősködik, másol, irigységből csábít, felszínesen manipulál, szeret hangoskodni és kapkodni, megalázólag gúnyolódni, emellett

Tóta W. gondolatmenete alapján mindezek a vonások nyugodtan rejtőzhetnek egy politikusban úgy, hogy észre se vesszük őket, meg sem nyilvánulnak, mert amint akár egy pillanatra is felszínre törnének, már fordulna is el a tömeg az adott vezetőtől.

Tóta W. meggyőződése valami olyasmi, hogy van az országban 5-6 millió tiszta fejjel gondolkodó, minden személyi kultusztól mentes, kőkeményen elvhű ellenzéki választópolgár, valamint 2–3 millió „felépített, elhülyített és bezárt”, valamint „különféle kitalált ellenségekkel jóllakatott” fideszes. Akik olyan kis manipulálható szerencsétlenek, hogy kormányváltás esetén se lehetne őket tiszássá manipulálni, hanem jól itt maradnának ellenzékiként az ország nyakán. Az azonban nem derül ki, hogy ebben az esetben vajon mi indítana egy csalódott tiszást arra, hogy az első hidegzuhany után jól elkergesse Magyar Pétert,

Nem életszerűbb-e vajon, hogy a magyarista polgár a jelenlegi szokását megtartva minden kellemetlen húzásnál összeszorítaná a fogát, és azt mondaná, sebaj, kitartok mellette, nem hibátlannak kell lennie, hanem csupán távol kell tartania a Fideszt? Ha az átlag balliberális az utolsó szalmaszálat szereti a Tiszában, mennyire hajlana arra, hogy első felindulásában határozottan elengedje?

Volt itt pár hónapja egy olyan, hogy a TISZA-vezér korábbi ígéretén könnyedén átlépve felsorolt egyoldalúan nyolc érvet, amely „a tanácsadói” szerint az EP-képviselősége mellett szól, majd

Mire az elvárásaikat mindenkor számonkérő, sőt kikényszerítő polgárok, akik néhány órával korábban még bohócfejecskék tucatjaival röhögtek ki minden „propagandistát”, aki Magyarnál EP-képviselőséget szimatolt, 75 százalékban megszavazták, hogy legyen szíves, menjen, mert pont az lesz mindenkinek a jó. De nem ám akármilyen 75 százalékban szavazták meg: a szavazás során az arányok mindvégig változatlanok maradtak, azaz gyakorlatilag

Ha egy efféle, nem feltétlenül élet-halál kérdésben ilyen szinten hagyja magát meggyőzni a tiszta fejjel gondolkodó, minden személyi kultusztól mentes, kőkeményen elvhű közönség (manipulált szavazást még feltételezni se merünk, az ugyanis még elementárisabb erővel zúzná rommá Tóta W. Árpád premisszáját, miszerint Magyar Péter a nagybetűs és egyetlen Esély a valódi demokrácia helyreállítására), akkor mégis hogyan szavaznának egy olyasféle kérdésre, mint például „A gyarló emberi mivoltomból fakadó, óhatatlanul becsusszanó kis túlkapásom miatt szerintetek mondjak le, és

bosszúból sósavat löttyintsen a tiszások kórházi infúzióiba, a nemzeti alaptanterv részévé tegye az összes Orbán-unoka születési dátumát, továbbá nemzeti klónozási programot indítson a Mészáros Lőrincek tömeggyártására – vagy esetleg mégis maradjak, és a magam mégoly tökéletlen módján megóvjalak titeket mindezen veszedelmektől?”

Az EP-képviselőségről tartott internetes szavazáson azt a bizonyos háromnegyedet olyan érvek győzték meg, mint hogy „komolyabb pozícióra” csak Magyar Péter képviselősége esetén van esély – ehhez képest Magyar Péter nem lett szakbizottsági elnök, rajta kívül pedig két másik tiszást is gond nélkül bizottsági alelnöknek választottak. „A Néppárton belül könnyebb politikai eredményeket elérni, ha én vezetem a néppárti TISZA delegációt” – hangzott egy másik érv június 17-én, hogy június 19-én megtudjuk: „a Tisza delegációját Tarr Zoltán vezeti majd”,

Amivel rögtön semmissé vált az az érv is, miszerint „Komoly nemzetközi kapcsolatokat tudnék kialakítani néppárti delegációvezetőként” – különös tekintettel arra, hogy szeptemberben eddig mezei EP-képviselőként és szakbizottsági alelnökként se tette tiszteletét munkahelyén, az ígért nyolc nap erejéig se. „Az európai parlamenti munka adta lehetőségek nem akadályoznák a párt és a közösség építését” – tudtuk meg továbbá,

Ha Tóta W. Árpád legközelebb – már csak a tudományos alapokat preferáló és a hiedelmeken jókat kacagó ateistaként is – belinkelné, hogy eddig konkrétan hány független-objektív újságíró és mely tiszás csoportosulás tette szóvá akár ezen ígéretek villámgyors megszegését, máris eggyel hihetőbb lenne az árgus szemekkel figyelő és semmiféle átejtést el nem tűrő szavazótömegek bárgyú kis mítosza.

***