Királyok nyakáról

Nyitókép: DOMINICAN FOREIGN MINISTRY / AFP

„Sánchez és a spanyol baloldal nyilván elfeledkezik arról, hogy a mostani király édesapja milyen sokat tett a Franco-rendszer utáni közállapotok és köztisztesség helyreállításáért. Legyünk pontosabbak: senki nem viselkedett olyan kifogástalan demokrataként akkor, a hetvenes években, mint János Károly király. Azt az apróságot, hogy a spanyol baloldal Franco után egyáltalán előbújhatott a katakombákból, nagyrészt az akkori uralkodónak köszönhetik.

A mostani király népszerűségi mutatója – legalábbis az ország spanyol, tehát nem baszk, nem katalán lakosságának körében – változatlanul magas. De a baloldalnak mindez nem elég. Nem elég, hogy jogköreinek nagy részétől már régen megfosztották az uralkodót, szerintük már a királyi család tekintélye sem fontos. Ők valójában fel akarják számolni a spanyol monarchiát, és nem azért, mert idejétmúlt intézmény, hanem mert a királyok mindig is a baloldal útjában álltak. Nem azért, mert tesznek valamit, bármit, hanem pusztán azért, mert léteznek.

Merőben másképp vetődne fel persze a kérdés, ha Sánchez miniszterelnöktől is megvonnának minden kezdvezményt. Ha mondjuk neki adhatna bárki nyilvánosan egy tockost vagy ha eltakarodnának a háza elől a testőrök, és bárki becsöngethetne este nyolckor, hogy buenos noches, mi újság? Sánchez miniszterelnök azonban garantáltan élvezheti előjogait továbbra is, még ha nem is spanyol király, csak mezei szocia­lista.

Talán éppen ez a különbség. Hogy aki Isten akaratából uralkodik, annak teljesen más a viszonya a nemzettel, másképp felelős, mást gondol s mást tesz, mint akinek momentán egyetlen feladatot szabtak titokzatos műhelyekben: hogy rekordidő alatt minél több afrikait engedjen be a hazájába. Erre igazán ne legyen büszke, Sánchez úr, és lehetőleg hagyja békén a királyt.”

***